Hálaadás - 27., 28. nap (hétvége)

A hétvégére már nem csak Cicuka, hanem a szülői gárda, azaz mi, az Emberrel is beálltunk a betegek seregébe (csoda, hogy Huncutka eddig még nem...). Cefetül voltunk, és tudtuk, vagy csinálunk valamit azért, hogy levegyük a vállunkról egy kicsit a terheket, vagy hosszabb ideig fogunk az ágyban ill. környékén dekkolni. Így megkértük a nagyszülőket, hogy vállalják át egy kicsit a gyerekeket. És ők szívesen segítettek nekünk. Egyik az egyikhez, másik a másikhoz került. Az Ember meg én pedig a pihenőidő és lazaság hatására - no meg a sok hektoliternyi citromos tea is közrejátszott - villámgyorsan meggyógyultunk.
Mára már én is elég jól vagyok ahhoz, hogy megtartsam az utolsó hittanomat, egy karácsonyra készülő lelki napot, és elbúcsúzzak a tanítványaimtól - nem csak az ünnepekre.

Tehát:
Hálát adok...
azért, hogy pihenhettem.

És hálát adok...
hogy végre elkészült az ajtódísz!

Az első karácsonyi díszítés elkészült. :-) Lassan az egész lakás és mindannyiunk szíve ünnepi örömbe öltözik. Hiszen már csak - a mai nappal együtt - 5 nap van a mi Urunk születésnapjáig! Hála legyen a legnagyobb ajándékért, amit az emberiség kapott: Isten Fiáért!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez