Hálaadás - 25. és 26. nap (csütörtök, péntek)

Hálát adok:
a nehéz döntésekért.

A nehéz döntések életünk mérföldkövei. Nem mindegyik teljesen pozitív kicsengésű.
Én ha jól döntök, általában érzek egy nagy békességet a szívemben - megnyugszom a döntésben, és érzem, Isten ezzel a békével jelzi: helyesen tettem. Most is ezt érzem, de közben ezt a döntést az emberségem is megsínyli. Nem csak győzelemként, hanem vereségként is élem meg egyszerre. A béke mellett gyászoltam is pár napig, míg a lelkem megnyugodott mostanra. Nagyon érdekes, felnőtt tapasztalat volt ez.
A győzelem másképp is lemérhető. Még ha kudarc is ért engem ezzel a döntéssel és megmérettem, nagyon sokat tanultam belőle a jövőre nézve. A tanulság bizony nekem egyértelmű nyereség. Így vészelem át minden kudarc helyzetemet. De ez csak az én emberségem kudarca, nem az isteni küldetésé.
Most a lényegre térek: a családomat választom, és abbahagyom januártól a hitoktatást - egy időre (persze, hogy nem örökre ;-) ). Cicukám, amikor bejelentettem neki a nagy hírt, üdvözült mosollyal fogadta. Rögtön úgy érezte, végre több időm lesz rá. Hát ezért már megérte! :D

Hálát adok:
a kibékülésekért.

Legyen az csak a civakodó gyerekek kibékülése, akár hosszú évtizedeken át tartó haragból való ébredés, és újrakezdés, és a skála két vége között bármilyen variáció, a béke kötése a legszebb élmények egyike.
Kibékülni: meghozza a szív enyhülését és szeretetét, békét ad a léleknek és friss levegőt, távlatot a kapcsolatnak. A kibékülés az egyik legszebb és legfelemelőbb része a szentmisének is.
Hálát adok ezért a hétköznapi csodáért!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez