Hálaadás - 13. és 14. nap (szombat, vasárnap)

Hálát adok:
a gyermekeimért.

A kép idén nyáron készült, Vácott
Mostanság elég sokat küszködök velük. Főleg Cicukával. De attól, hogy néha fájdalamas vele az élet - mert nem kispiskóta egy 4 éves, dackorszakban lévő, makacs, öntudatos, határozott és hisztis óvodás - attól még nagyon nagy örömünk van a gyermekeinkben. Csodálatos egyéniségek már most. Kedvesek, huncutok, akaratosak, segítőkészek. Velük az élet sosem unalmas. Mindig van valami, ami történik épp. Jó kis élénk gyerekek. Igazi virgoncok. És nagy fantáziájuk van.
És annyira de annyira megéri azt a sok erőt, energiát, időt beléjük fektetni. Igaz, sok dolognak még nem kelt ki a hajtása, igaz, most még csak vetek-vetek, de tudom, előbb utóbb ki fog hajtani bennük a nevelésünk. És meg van mindkettőnek az esélye arra, hogy csodálatos ember válik belőlük. Hiszen már most gyerekként csodálatosak.
Köszönöm, Uram, a gyermekeimet! Igazi áldások ők a mi családunkon. Nem tudok elég hálás lenni értük. És nem tudnék nélkülük élni. Köszönöm, hogy vannak és ismerhetem őket. Köszönöm, hogy láthatom a fejlődésüket. Köszönöm, hogy én lehetek az édesanyjuk. Dicsőség neked gyönyörű alkotásaidért!

Hálát adok:
az örömért, amelyet másoknak szerzünk.

A Mikulás-ünnepség nagyon jól sikerült tegnap. Mindenki beletette a magáét, és nagyon jó kis műsort sikerült összehozni. Akitől csak elköszöntünk, szuperlatívuszokban beszélt róla. Sokan megdicsérték a mi kis darabunkat is. És ennek annyira örülök! Persze meg kell említenem, hogy semmi nem lett volna belőle, ha Isten nem segít meg engem. A gyerekek-fiatalok szívesen csinálták, az egyik hitoktatótársam beszállt a családja néhány tagjával, így meglett az összes szereplőnk. És barátnőm, a gitáros énekkarral remek zenei aláfestést és keretet biztosított nekünk, ez által kelt életre a kis játék igazi lelki értelme. Ha a többiek nem tették volna bele szívüket és lelküket, bizony nem lett volna ekkora sikere.
Volt olyan szülő, aki azt mondta búcsúzóban: az idei volt az eddigi legjobb Mikulás-ünnep. Én is így éreztem.
És a legnagyobb öröm az, hogy láthatjuk, mennyi örömet sikerült szereznünk vele a plébánia családjainak, elsősorban a gyerekeknek.
Biztos vagyok benne, hogy Szent Miklós püspök is mosolygott fenn az égben. :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez