Hálaadás - 11. és 12. nap (csütörtök, péntek)

Hálát adok:
a hálaadásért
és az imaközösségért.

Amióta hálát adok, minden vidámabb, mert minden egyes napban meglátom a jót. És amióta hála tölti el a szívemet, érzem, kezd ünnepi díszbe öltözni. Örömöm fokozódik. Azt hiszem, Isten nem véletlenül súgta a szívembe ezt az ötletet.

Régen, amikor tinédzser voltam, volt egy imaközösség, ahova jártam hetente. Legszebb éveim voltak azok. A közi segített, és sokat tanultam az idősebbektől, mert bizony én voltam a legfiatalabb. Megtiszteltetés volt, hogy meghívtak. A közös éneklés és ima pedig mindig nagyon nagy hatással volt rám.
Miután kiváltam a köziből, azóta hiányérzetem volt. Jelenleg ismét benne vagyok egy imaközösségben. Mindenki idősebb nálam, ismét. Én meg lubickolok. Olyan ismerős érzés vesz erőt rajtam olyankor. Sokat tanulok, és a közösségi ima megtart és erőt ad. Nem utolsó anya-kimenőnek sem. És csak két hetente van. :)
Köszönöm a közös imát, a közös elmélkedést!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez