A paradicsomos kenyér - egy falat Barcelona

 Ez a remek étel Barcelonából származik - ahol egyszer volt szerencsénk járni az Emberrel, még eljegyezkedésünk előtt. Házigazdánkkal egy taizéi találkozón ismerkedtünk meg. Katalán származású volt, kedves és komoly fiatalember, és pont Márai Sándor Füveskönyvét olvasgatta, persze katalánul. Tartottuk vele a kapcsolatot és így adódott, hogy kiutazhattunk Barcelonába, ahol nála lakhattunk. Csak néha ettünk étteremben, ha út közben voltunk. Egyébként mi főztünk D.-nek, magyar ételeket - bár a lecsónk az ottani paprikából igencsak lightra sikeredett... - ő pedig nekünk náluk szokásosat. Az első, ami feltűnt, az az, hogy sokkal kevésbé fűszeresen főzött, mint mi. Akkor még nem tudtam értékelni, de hagyta szóhoz jutni az ételek természetes ízét. Erre akkor lettem én is figyelmesebb, amikor első gyermekemmel voltam várandós.
D.-nél ettem életemben először tortilla patatast, és ő nem karikákra, hanem kockákra vágta a krumplit. Az egész omlett pedig magas volt, mint egy kisebb torta... Minden esetre finom és tápláló volt a nehéz nap után, amikor ezzel várt minket otthon.
A másik finomság, amit tőle tanultunk, az a paradicsomos kenyér volt. Azt mesélte, náluk ez mindenhol előfordul, lehet kapni szendvicsbárokban, büfékben, de otthon is készítik.
Az egész receptúra nem áll másból, mint kenyérből, paradicsomból, olívaolajból és ból. Az elkészítési művelet pedig a következő: a pirított kenyérszeletet megkenjük a negyedekbe vágott paradicsom lágy, magos részével (jól belemasszírozzuk inkább), megsózzuk, és vékonyan meglocsoljuk egy kis olíva olajjal. Ha csak ennyit teszünk, akkor máris kaptunk egy nagyon finom reggelit vagy vacsorát.
Ám én itthon egy kicsit felturbóztam saját ízlésem szerint. És mivel nem szeretem eltékozolni a paradicsom húsát sem, ezért azt is kitaláltam, hogy a legcélszerűbb a szendvicsre csempészni.
A hozzávalók nem sokat módosultak: kenyér, paradicsom, só, bors, olívaolaj, egy kis gerezd fokhagyma.
A kenyereket most is megpirítjuk, s ha kész, bedörzsöljük a tetejüket a fokhagymagerezddel. A paradicsom húsát levágjuk. Ez a művelet kb. úgy néz ki, mintha a gömb alakú gyümölcsből egy kockát akarnánk készíteni, azaz egyszerre egy kör alakú szeletet vágunk le, aztán fordítunk rajta és négy oldalról lemetsszük a piros paradicsomhúst, héjával. (Aki ehhez látványos bemutatót szeretne, az próbálja ki a Cooking Academy c. játékot, és készítse el a receptek közül a Bruschettát. Az első dolog, amit a játék során ebben a receptben csinálnia kell, az a paradicsom ilyetén való felszeletelése...) Az ötödik oldal az alja, a hatodikat, a csumás részét rajtahagyom. Egyrészt, így könnyebb megfogni a bedörzsöléshez a paradicsom lágy részeit, másrészt a zöld csumáját a fássága - meg állítólag rákkeltő tulajdonsága - miatt úgyis mindig ki szoktam vágni, és kidobom. A magos-leves paradicsomot a kenyérbe dolgozzuk, a paradicsomhúst pedig helyes kis kockákra aprítjuk. A paradicsomozás után sózzuk, borsozzuk a szendvicset, vékonyan becsíkozzuk olívaolajjal (lehetőleg erős ízvilágúval, mert ide az a jó), és a tetejére elosztjuk a kis paradicsomkockákat. A maradék paradicsomcsumát ki szoktam dobni azzal a megelégedettséggel, hogy a nagyját megmentettem. Bár meg lehetne tartanom, hátha olasz szószt főzök és abba még jól jönne...

A különleges, egyszerű és finom szendvicshez jó étvágyat kívánok!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez