Hálaadás - 6. nap (szombat)

Ismét egy bejegyzés visszamenőleg. :D

Hálát adok:
a nagyszülőkért (igazából szülőkért).


És itt most nem csak arról van szó, hogy felneveltek minket, meg hogy (el)kényeztetik az unokáikat (egy kicsi kényeztetés azért mindenkinek jár, nem?). Hanem arról az áldozatos segítőkészségről, amikor a gyerekekre kellene vigyázni. Tudom én, hogy egyrészt öröm ez nekik. De azért ők nem a mi fiatal csontjainkkal rendelkeznek, nekik is megterhelő lehet.
Sok családban nem tudják megoldani nagyszülők (fizikai vagy lelki közelsége) híján, hogy a házaspárnak legyen ideje egymásra. Áldottnak érzem magam, hogy nálunk ez másképp van.
Szóval hálát adok azért, hogy a nagyszülők segítségének köszönhetően taníthatok, és hogy időnként jut egy-egy randi nekünk az Emberrel, szintén nekik hála!
A kép innen van.
Isten éltessen sokáig minden édesapát, édesanyát, nagymamát és nagypapát! Ja és ne feledjük el a segítőkész rokonokat (nagynénik, nagybácsik, unokatesók, keresztanyuk és keresztapuk, és talán még dédik is) és barátokat sem!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat