Hálaadás - 2. nap (kedd)

Hálát adok:
a nehézségekért.


Persze ezt így leírni nagyon egyszerű, de amikor jönnek, az ember csöppet sem szokott hálás lenni, hanem inkább feldúlt vagy elkeseredett. Nekem is az utóbbi szokott ösztönös reakcióm lenni, amikor akadályokkal találkozom utam során. Ám a nehézségekre szükségünk van. Nem attól leszünk boldogabbak, ha nincsenek. Általuk ugyanis többek lehetünk.
Hadd magyarázzam ezt meg az elhunyt (de továbbra is élő) Skrabski Árpád és a még (köztünk) élő Kopp Mária szavaival, akik tudós házaspárként megírták A boldogságkeresés útjai és útvesztői a párkapcsolatban c. remek tanulmány könyvüket:
A kép innen származik.
"...a személyiségfejlődés minden egyes szakasza krízishelyzettel kezdődik. A krízishelyzettel való megbirkózás új képességekkel ruházza fel a személyt. A kudarcok viszont személyiségtorzuláshoz is vezethetnek, amelyek gyógyítása speciális terápiát igényel. Aki elkerüli a fejlődést jelentő krízishelyzetet, könnyen válik patológiás fokban önérdekűvé, személyiségzavarban szenvedővé, alkalmatlanná intim kapcsolatokra, boldog párkapcsolatra és családi életre.
A szenvedés tehát a fejlődés feltétele. A fejlett személyiséget úgy is meghatározhatjuk, hogy majd minden jelenséggel szeretetteljes kapcsolatban áll, és majd minden életfeltétel között képes létezni integritását meg tudja őrizni." (44. old., A boldogságkeresés útjai c. fejezet - A szenvedés elkerülése vagy vállalása c. alfejezet.)
Nem sokkal ezek után a szavak után arról is írnak, hogy a házasságban is ugyanez érvényes. A házasság is a krízishelyzetek révén jut magasabb szintre. S ezzel csak egyet tudok érteni - mert tapasztaltam. A házasságban a közös döntések és következményeik nagyon sokat fejlesztenek a kapcsolaton. Egy közösen megélt nehézség erőt ad későbbiekben a párnak az újabb akadályokkal való megküzdéshez.
És aztán a keresztre feszített Krisztus képét tárja elénk a könyv. A kereszténységben központi helyet foglal el a szenvedés. És a szenvedés elfogadása. Megváltónk értünk vállalta a szenvedést. Mert szeret mindnyájunkat!
De tegnap megélt szenvedéseim közepette milyen bátorító volt azt olvasni ebben a könyvben, hogy Isten szeretete abban is megnyilvánul, hogy nem kímél meg minket a szenvedéstől, mert akarja, hogy többek és nagyobbak legyünk általa. Hogy az Egyház tanítása a szenvedésről, mely Krisztus tanítása az apostolok kora óta, nem más, mint Isten kinyilatkoztatásának - szeretet-üzenetének - része, mely teljesen egybecseng azzal, ahogyan megalkotott minket!
Az ember boldogságra született, de ehhez szüksége van arra is, hogy a szenvedést elfogadja. Paradox, de igaz.
És én ezért adok hálát ma. :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez