A nagy káposzta küldetés

Anyósom készíti a világ legjobb töltött káposztáját. Én nem ettem még annál jobbat. Pedig ettem másmilyet is. Az sem volt épp kutyafüle, de azért még sem ért fel az anyósom féle töltött káposzta nagyságához.
Éreztem már az első kóstolásnál, hogy ez bizony olyan recept, aminek nem szabad férjem édesanyjával sírba szállnia. Muszáj megtanulnom. Ám azt hittem, hogy a csodálatos és (számomra) titkos-titokzatos receptet majd akkor fogom elkérni, amikor már tényleg halálos ágyán van anyósom, és remegő kezében szorongat egy papírcetlit, amin rajta a titkos összetevők és az elkészítés leírása. Hát, ennyit fejlett fantáziámról.
Mert egyszer aztán megemlítettem az Embernek, szeretnék székely káposztát készíteni. Azt sem főztem még soha, ám már ismertem, hogyan kell csinálni. Férjem feje fölött rögtön kigyulladt az a bizonyos kis villanykörte, az arca meg felragyogott. Mondott néhány szót arról, hogy töltött káposztát is kellene valamikor készíteni. De azt hittem ennyi volt. Hanem aztán bedobott a mély vízbe. Elment a piacra, és hazajött egy kiló savanyú káposztával és egy savanyított káposztafejjel. Ebből rögtön rájöttem, hogy mit szeretne. Én pedig örömmel vettem fel a kesztyűt, mert nagyon tetszett a kihívás.
Így aztán megkértük anyósomat, árulja el, ő hogyan készíti. Én régebben hajlamos voltam egy-egy ételt, ami megtetszett másnál szakácskönyvi recept alapján megfőzni. Egyfajta büszkeség volt ez. Megy ez egyedül is...
Ám rá kellett jönnöm, hogy nagyon fontos azt a receptet elkérni, ami szerint készíti a háziasszony (esetleg házi úr), akinél ízlett az a bizonyos étel. Mert azt érdemes megtanulni, nem kiindulni egy másik receptből és lassanként olyanra fazonírozni...
Szóval megkérdeztem anyósomat. És ő elmondta, mit hogyan. Íme, kezemben a családi titok. Beszereztük még a szükséges hozzávalókat és nosza, nekiálltam. Komoly ihletettséggel dolgoztam, tudatában annak, hogy mégis csak a magyar kulinária egyik gyöngyszemét készítem. Ráadásul úgy, ahogy anyósom is szokta.


Az eredmény, első próbálkozásnak nem is lett rossz. Ehető és finom. Csak még nem közelíti meg anyósom szintjét. Kissé elfőtt a leve, mert bátortalanul öntöztem utána. A maradék léből eléggé sokat felszívott az étel hűlés közben, így első megjegyzés magamnak: nyugodtan öntsem utána bátran, kell a lé. Így a felső réteg káposztatöltelékek picit keményebbek maradtak. (Ettől még meg lehet enni őket, csak egy kis szépséghiba ez.) Bár anyósom mondta, nem baj, ha elfő a leve...
A második elégtelenség az, hogy több fűszert kellett volna tennem a töltelékbe. A bors és a paprika lehetett volna több. Főleg azért, mert anyósom tanácsára nem aknáztam alá szemes borssal a fazekat, így a töltelékbe kellett volna több borsot raknom. Aminek mennyiségét én egy kissé fölébecsültem.
Ami nekem kissé fura volt, az az, hogy maradt a töltelékből. Nem hinném, hogy kevés tölteléket raktam volna a káposztalevelekbe. Mindenesetre gombócokká gyúrtam a maradékot és a tetejére helyeztem. (A képen is látható az apró káposzta alatt...)
Minden esetre meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. Elsőre valóban nem rossz.

Belegondolok, minő káposzták sora vár miránk ezután... Büszkeség tölt el, hogy immár tényleg háziasszonynak nevezhetem magam, mert egy ilyen ételt is el tudok készíteni. :)
A férjem egyébként elég jó adagot evett belőle, és kianalizálta a hiányosságokat. De azt mondta, elsőre nem rossz. Tőle már ez is dicséret. Hiszen aki az anyósomén nőtt föl...

Még egy dolog: nem tudom, miért mondják azt, a töltött káposzta hizlaló étel. Ami benne van, és tekintve, mennyi zsiradékot használ hozzá az ember, egyáltalán nem tűnik zsírpárna ragasztónak... Szerintem csak a mellé elfogyasztott kenyerek miatt hizlal. Aki le tud mondani a kenyérről, meg esetleg arról, hogy zsíros tejföllel egye (én utóbbiról nehezen...), annak nem esik semmi bántódása a kilók terén.

Megjegyzések

  1. Ügyes vagy:-) A "töltelékes káposztát", ahogy mifelénk mondják - nem szerettem soha, ki lehet vele üldözni engem a világból is. Főzni megfőzöm, és jó lesz:-)))a fiamnak a kedvence.

    VálaszTörlés
  2. Én is sokáig nem mertem megkóstolni, mert a rakott kelt nagyon nem szerettem, és azt hittem, hasonlít rá. Aztán megkóstoltam anyósoméknál és egyből megszerettem.

    VálaszTörlés
  3. De most akkor hogy is van ez?
    Titkos a recept?!
    Én is szeretnék ilyet csinálni :D

    VálaszTörlés
  4. Én a töltött paprikát jobban szeretem. Valahogy könnyebb, mint a káposzta. Gratulálok az elsőhöz! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.