Egy fiatal lélek dolgai

Cicuka lányom óvodás.
De azt ne higgye senki, hogy ennek a kislánynak gondtalan az élete.
Mi felnőttek sokszor azt hisszük, csak nekünk lehetnek eget rengető problémáink, s legyintünk a gyermek panaszaira: ugyan mit tudhat ő még. Pedig nekik is megvan a magukhoz való lelki és testi gondjaik. És nekünk kell ott lenni, segíteni átvészelni, megoldást találni. De ehhez először is az kell, hogy megértsük őket.
Cicuka lányom szeptember elején esett át dupla mandulaműtéten. Megrázta őt a kórház még akkor is, mikor a legjobb hozzáállása volt a dolgokhoz. Szerencsére hamar felépült, és mivel úgy egyeztünk meg az óvoda vezetőségével, hogy csak októberben kezdjük az ovit, így alkalma adódott kb. 10 napot eltölteni a nagyszüleinél, mintegy megkoronázva a meghosszabbított nyári szünetet. Cicuka nagyon szereti a nagyszüleit és nagyon szeret náluk lenni. Nem is első eset volt, hogy ilyen hosszú időt volt ott. Mint látszik, lassan 4 éves korára egyáltalán nem baj számára, ha egy hetet nem otthon tölt...
Hanem az elválás a nagyszüleitől most nagyon nehezen ment. És megviselte szegényt. Mint kiderült, a búcsúzáskor arra gondolt, mi van, ha nem látja többet a nagyszüleit. És mi lesz akkor, ha ők meghalnak. Emiatt volt annyira vigasztalhatatlan. Ám miután alaposan megvigasztaltuk édesapjával, és átbeszéltük, hogy mi történik a nagyszüleivel, ha meghalnak, s a búcsú nem örökre szól, kissé jobban lett. Aztán még elalvás előtt kérte tőlem, hogy ha én meghalok, küldjek neki üzenetet a mennyből, hogy jól vagyok, és minden rendben. Megígértem neki - és szándékomban is áll betartani. Így mindenek fölötte igyekeznem kell, hogy a mennybe kerüljek! Nem mintha más terveim lettek volna idáig... :)
Persze mi nyugtat meg ilyenkor egy kisgyereket... Az, ha mindent tud előre. És igyekeztem elmesélni neki azt is, hogyan fognak részt venni az életében a nagyszülei haláluk után, még ha szemmel nem is fogja őket látni, s úgy érzi majd, hiányoznak.
Apropó, nem rég egyik diákomnak is el kellett mondanom, hogy a mennyországban egyáltalán nem fog unatkozni, mint ahogy a most ott lévő szentek sem unatkoznak, hanem mind részt vesznek Isten üdvözítő munkájában. Hitetlen szemmel nézett rám a tanítványom, vajon tényleg igazam van-e. De mivel tudtam azért több példát is felhozni, köztük a Szűzanyát, ezért a végén már bólogatott. Azért jó tudni nem, hogy a szeretet nem unalmas, igaz? És hogy az öröklétben sem válik azzá. Isten tudja, hátha kedvet kapott kedves hittanosom arra, hogy mégis a mennyországba törekedjen... :D
Ha Cicukával le is zárhattuk ezt a kérdést megnyugtatóan, azért a problémáknak nincs vége.
Mert itt az első hét az oviból, s ma máris hiányzunk, mert Cicuka reggel eldobta a rókabőrt... Valószínűleg elrontotta a gyomrát. Estére jobban lett azért. Bár egész napos megfigyelés és diéta alá vontuk.
Rosszabb esetben szomatizálja a szorongását. Mert bizony nem megy most könnyen a visszaszokás.
Mégiscsak egy hónapot kihagyott, s egy kissé kívülállóként néz szembe a csoporttársaival. Hiába van ott a legjobb barátnője, nagyon tiltakozik az ovi ellen.
Ha most engedek neki, bizony hosszabb lesz minden tekintetben megszokni a dolgot. Ezért megpróbálom őt egyelőre bátorítani, hogy szembenézzen a problémával.
Így ma este Cicukával arról beszéltünk, mit érez, mi a baj az ovival. Beszéltünk arról, hogy ő is fontos tagja a csoportnak, és fontos, hogy ott legyen, mert mindenkinek és neki személyesen is ez a legjobb. Hogy bízom azokban, akikre rábízom őt. Illetve a bátorságról, hogy ne meneküljön el ez elől a gond elől. Meséket vettünk elő, és átbeszéltük, melyik szereplő miért volt bátor, és mit is jelent az igazi bátorság. A végén erőért és bátorságért imádkoztunk Istenhez, hogy holnap segítsen a lánykámnak átvészelni a napot.
Úgyhogy most csupa várakozás vagyok, hogy mit hoz a holnap. Remélem, segítettem neki valamit. Remélek benne, hogy elfogadja az isteni segítséget, és holnap megyünk oviba.
Én folytatom még az imát, s ha te, kedves Olvasóm, te is megemlékeznél rólunk imáidban, hálás lélekkel köszönöm.
Dicsőséges Úr Jézus, Te, aki megismerted milyen kirekesztettnek lenni egy közösségből, kérlek adj erőt, mosolyt és bátorságot Cicukának, hogy holnap helyt tudjon állni az oviban! Szűzanyám, könyörögj szent Fiadhoz, hogy legyen a mi közös kis báránykánk mellett! Köszönöm!
Amen.

Megjegyzések

  1. Dominik is kicsit hasonló helyzetben van.Megértelek és imádkozom Értetek.
    - Ismered az "Én és a Nagyapa"c. képeskönyvet az elmúlásról? Ovisoknak írták a baptisták. Ha gondolod elküldöm a picasa linket.Tibor

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük szépen. Most bíztató a helyzet, Cicukának jó a kedve, és menni akar oviba - az oviról álmodott. Istennek legyen hála!
    Megköszönöm, ha elküldöd a linket, nagyon érdekelne a könyv! (Eddig még nem hallottam róla.)

    Üdv:
    Zsófi :-)

    VálaszTörlés
  3. Ritka pillanatok egyike: nethez jutottam! És nem bántam meg!

    Nagyon szívmelengető és bölcs ez a bejegyzés. A többit emailben. :)

    Puszi!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.