Rólam

Saját fotó
Címszavakban... ...ami vagyok: feleség, négyszeres édesanya, macskatulajdonos, hitoktató, alkotó személyiség. ...amit szívesen csinálok: rajz, ének, zene, horgolás (soook-sok horgolás), főzés, tanítás... Akinek mindezért hálás vagyok: Isten

Keresés ebben a blogban

"Blogház" üzenetek

Kedves Olvasóm!

Hiánypótló bejegyzés triót indítottam útjára. Önkielégítés témakörében lányokat érintő módon. Remélem, tetszeni fog, és hogy sok nőtársunknak segítséget fog jelenteni.

Üdvözlettel:

Manka :-)

2011. október 26., szerda

Töltött káposzta

Mivel nem titkosított és levédetett a családi recept, örömmel osztom meg veled, kedves Olvasóm (reményeim szerint Mária Magdolna legnagyobb örömére), annak a töltött káposztának elkészítési fortélyait, amit nem rég készítettem.

Hozzávalók egy nagy fazékhoz:

1 kg savanyú káposzta
1 savanyított káposztafej
1 tenyérnyi füstölt csülök (de lehet más füstölt hús is, pl. oldalas, vagy kolozsvári szalonna)
babérlevél (ha nem lenne a káposzta közt)
csöves paprika (kicsi piros erős paprika, ez is akkor, ha nem lenne a káposztában)

a töltelékhez:
1 kg darált sertéshús (comb, lapocka)
kb. 3/4 bögre rizs (2, 2 és fél dl-es bögrével értendő)
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma (vagy több)

bors (bőven)
pirospaprika (min. 2 púpozott kiskanál, inkább több)
(én tettem bele 1 kiskanál őrölt köményt is, mert az jól megy a sertéshúshoz, de pl. anyósom nem szokott rakni bele)

+ 1 tanács előlegbe: Az ételt előző nap érdemes megfőzni és csak másnap melegítve enni belőle, mert minél többet áll, annál jobb lesz.

Az egész hadművelet még a főzés előtti estén kezdődik, amikor is fogjuk a füstölt csülköt (vagy más füstölt husit) és beáztatjuk annyi vízbe, hogy ellepje. Ebben ússzon egész este. Ha nincs biztonságban gerilla hadviselést folytató macskáktól - mint nálunk - (vagy más állatoktól, személyektől), tegyük hűtőszekrénybe.

Másnap a káposzta előkészítésével folytatjuk az előkészületeket. Az apró káposztát és a káposztafejet megkóstoljuk, mennyire sós, vagy savanyú. Ha túlságosan is, akkor átmossuk. Van olyan is, hogy jó úgy, ahogy van. Olyankor nem kell mosni és átugorhatunk a következő lépésre. :)
A káposztafejet, ha eddig nem tettük volna a mosáshoz, leveleire szedjük. A leveleket egyenként kézbe vesszük, és megvizsgáljuk. Ha tenyérnyi, akkor csak a vastag húsos középső erét (torzsáját) vágjuk le róla (én úgy csináltam, hogy vékonyan hagytam belőle, csak a tetejét vágtam le, hogy ne legyen a levél ék alakban lyukas). Azoknál a leveleknél, amelyek nagyobbak a tenyerünknél, másképp járunk el: kettévágjuk, úgy, hogy a torzsát is kivágjuk azzal a mozzanattal. Ha kész, irány tölteléket készíteni.

A töltelék úgy készül, ahogy a töltött paprikáé, de tojás nem kerül bele. Nincs is szükség rá, mert a töltelék anélkül is összeáll.
A darált húst egy nagy tálba tesszük. A vöröshagymát kis kockákra vágjuk. Én szeretem egy kis zsíron vagy olajon megdinsztelni, mert úgy finomabb a töltelék (egyébként anyósom is így szokta). Ha kissé kihűlt, akkor dobom a húsra. De nyersen is bele lehet tenni. A fokhagymát lereszeljük, vagy préseljük, és azt is hozzáadjuk. Sózzuk, jól megborsozzuk, teszünk bele pirospaprikát, hogy szép színe legyen, és - ízlés szerint - őrölt köményt. A rizst lemossuk, lecsepegtetjük és a töltelékhez adjuk. (Ehhez a sima kilós zacskóban kapható rizs a jó, nem a konyhakész...)
Saját kezünket használjuk és gyúrjuk, hogy minden összekeveredjen és összeálljon egy egységes masszává. Én kóstolni nem szoktam. Megmondom miért: sertéshúst sose szabad nyersen fogyasztani! Mindig fenn áll a veszély, hogy borsóféreg van benne, ami a hőkezelés (főzés hatására) ugyebár semlegesül, ám nyersen gyomorpanaszokat és rosszullétet okozhat. (Pont emiatt az állataimnak sem adok nyers húst, hiába sündörögnek körülöttem olyankor, amikor azzal dolgozom...)

Elővesszük a káposztaleveleket és kb. egy evőkanálnyi tölteléket helyezünk az egyik felére. A feltekeréshez kétféle technika is rendelkezésre áll. Ahogy az anyósom csinálja, és ahogyan mások (pl. nekem is ez vált be). 1.) anyósom szerinti technika: a levelet a töltelékkel szorosan felgöngyöljük és utána a széleket ujjunkkal visszatömködjük, hajtogatjuk a töltelék mellé, hogy az oldalak le legyenek zárva. 2.) technika, ahogy én is csinálom: a levelek szélét már göngyölés közben lépésről lépésre befelé hajtogatom a töltelékhez. Esetleg, ha szükséges, az 1. technika szerint igazítom...
(Ha mind betöltöttük a tölteléket és netán-tán maradt belőle, azokból gombócokat hengergetünk a tenyerünk közt.)

Előveszünk egy nagy űrtartalmú lábost. Olyat, amiben húslevest szoktunk főzni például...
Az alját és az oldalát is kikenjük vékonyan zsírral. (Anyósom szerint ez ízlés szerint el is hagyható. Én azért nem engedtem belőle. Ennyi zsiradék nem vészes...)
Az aljára apró káposztát terítünk. Arra rakjuk középre a vízből kivett, beáztatott füstölt csülköt. Köré mehet néhány töltelékes káposzta. Aztán megint apró káposzta és megint töltelék. És így tovább... amíg el nem fogy. A tetejére is apró káposzta megy. A fazék tetejétől számítva hagyjunk azért egy 3-4 cm-es helyet, ne pakoljuk tele, mert az étel meg fog dagadni.
Rétegezés közben úgy szokták, hogy egész borsot is raknak bele rétegenként, ám nem mindenki szereti, ha alá van aknázva az étel szemes borssal. Anyósom tanácsa, hogy a töltelékbe kerüljön több bors, és akkor elhagyható az aknamunka...
Ha nem volt a káposzta közt babérlevél és csöves paprika, akkor ezeket pótoljuk, azaz a tetejére dobjuk. Aztán hideg vízzel felöntjük úgy hogy éppen ellepje.

Feltesszük a tűzre. Közepes vagy nagy lángon főzzük, míg felforr, aztán takarékra vesszük. Az étel kb. 2-3 óra alatt készül el. Addig szorgalmasan öntögessük utána időnként az elpárolgó vizet, hogy a teteje is szépen főjön. Én  félig lefedtem, hogy párolódjon a teteje...
Ha a tetején az apró káposzta rendesen megfőtt, akkor a többi is megfőtt.

Hagyjuk kihűlni - hűlés közben sok levet magába szív, de akkor se ijedjünk meg, ha az összeset, nem baj - és utána pakoljuk csak be másnapig a hűtőbe. Másnap elővesszük, megmelegítjük, és ízlés szerint tejföllel és/vagy kenyérrel fogyasztjuk. Nálunk három napig dőzsöltünk egy fazéknyiból...

Jó étvágyat és sok sikert a főzőcskéhez!

2011. október 20., csütörtök

A nagy káposzta küldetés

Anyósom készíti a világ legjobb töltött káposztáját. Én nem ettem még annál jobbat. Pedig ettem másmilyet is. Az sem volt épp kutyafüle, de azért még sem ért fel az anyósom féle töltött káposzta nagyságához.
Éreztem már az első kóstolásnál, hogy ez bizony olyan recept, aminek nem szabad férjem édesanyjával sírba szállnia. Muszáj megtanulnom. Ám azt hittem, hogy a csodálatos és (számomra) titkos-titokzatos receptet majd akkor fogom elkérni, amikor már tényleg halálos ágyán van anyósom, és remegő kezében szorongat egy papírcetlit, amin rajta a titkos összetevők és az elkészítés leírása. Hát, ennyit fejlett fantáziámról.
Mert egyszer aztán megemlítettem az Embernek, szeretnék székely káposztát készíteni. Azt sem főztem még soha, ám már ismertem, hogyan kell csinálni. Férjem feje fölött rögtön kigyulladt az a bizonyos kis villanykörte, az arca meg felragyogott. Mondott néhány szót arról, hogy töltött káposztát is kellene valamikor készíteni. De azt hittem ennyi volt. Hanem aztán bedobott a mély vízbe. Elment a piacra, és hazajött egy kiló savanyú káposztával és egy savanyított káposztafejjel. Ebből rögtön rájöttem, hogy mit szeretne. Én pedig örömmel vettem fel a kesztyűt, mert nagyon tetszett a kihívás.
Így aztán megkértük anyósomat, árulja el, ő hogyan készíti. Én régebben hajlamos voltam egy-egy ételt, ami megtetszett másnál szakácskönyvi recept alapján megfőzni. Egyfajta büszkeség volt ez. Megy ez egyedül is...
Ám rá kellett jönnöm, hogy nagyon fontos azt a receptet elkérni, ami szerint készíti a háziasszony (esetleg házi úr), akinél ízlett az a bizonyos étel. Mert azt érdemes megtanulni, nem kiindulni egy másik receptből és lassanként olyanra fazonírozni...
Szóval megkérdeztem anyósomat. És ő elmondta, mit hogyan. Íme, kezemben a családi titok. Beszereztük még a szükséges hozzávalókat és nosza, nekiálltam. Komoly ihletettséggel dolgoztam, tudatában annak, hogy mégis csak a magyar kulinária egyik gyöngyszemét készítem. Ráadásul úgy, ahogy anyósom is szokta.


Az eredmény, első próbálkozásnak nem is lett rossz. Ehető és finom. Csak még nem közelíti meg anyósom szintjét. Kissé elfőtt a leve, mert bátortalanul öntöztem utána. A maradék léből eléggé sokat felszívott az étel hűlés közben, így első megjegyzés magamnak: nyugodtan öntsem utána bátran, kell a lé. Így a felső réteg káposztatöltelékek picit keményebbek maradtak. (Ettől még meg lehet enni őket, csak egy kis szépséghiba ez.) Bár anyósom mondta, nem baj, ha elfő a leve...
A második elégtelenség az, hogy több fűszert kellett volna tennem a töltelékbe. A bors és a paprika lehetett volna több. Főleg azért, mert anyósom tanácsára nem aknáztam alá szemes borssal a fazekat, így a töltelékbe kellett volna több borsot raknom. Aminek mennyiségét én egy kissé fölébecsültem.
Ami nekem kissé fura volt, az az, hogy maradt a töltelékből. Nem hinném, hogy kevés tölteléket raktam volna a káposztalevelekbe. Mindenesetre gombócokká gyúrtam a maradékot és a tetejére helyeztem. (A képen is látható az apró káposzta alatt...)
Minden esetre meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. Elsőre valóban nem rossz.

Belegondolok, minő káposzták sora vár miránk ezután... Büszkeség tölt el, hogy immár tényleg háziasszonynak nevezhetem magam, mert egy ilyen ételt is el tudok készíteni. :)
A férjem egyébként elég jó adagot evett belőle, és kianalizálta a hiányosságokat. De azt mondta, elsőre nem rossz. Tőle már ez is dicséret. Hiszen aki az anyósomén nőtt föl...

Még egy dolog: nem tudom, miért mondják azt, a töltött káposzta hizlaló étel. Ami benne van, és tekintve, mennyi zsiradékot használ hozzá az ember, egyáltalán nem tűnik zsírpárna ragasztónak... Szerintem csak a mellé elfogyasztott kenyerek miatt hizlal. Aki le tud mondani a kenyérről, meg esetleg arról, hogy zsíros tejföllel egye (én utóbbiról nehezen...), annak nem esik semmi bántódása a kilók terén.

2011. október 5., szerda

Egy fiatal lélek dolgai

Cicuka lányom óvodás.
De azt ne higgye senki, hogy ennek a kislánynak gondtalan az élete.
Mi felnőttek sokszor azt hisszük, csak nekünk lehetnek eget rengető problémáink, s legyintünk a gyermek panaszaira: ugyan mit tudhat ő még. Pedig nekik is megvan a magukhoz való lelki és testi gondjaik. És nekünk kell ott lenni, segíteni átvészelni, megoldást találni. De ehhez először is az kell, hogy megértsük őket.
Cicuka lányom szeptember elején esett át dupla mandulaműtéten. Megrázta őt a kórház még akkor is, mikor a legjobb hozzáállása volt a dolgokhoz. Szerencsére hamar felépült, és mivel úgy egyeztünk meg az óvoda vezetőségével, hogy csak októberben kezdjük az ovit, így alkalma adódott kb. 10 napot eltölteni a nagyszüleinél, mintegy megkoronázva a meghosszabbított nyári szünetet. Cicuka nagyon szereti a nagyszüleit és nagyon szeret náluk lenni. Nem is első eset volt, hogy ilyen hosszú időt volt ott. Mint látszik, lassan 4 éves korára egyáltalán nem baj számára, ha egy hetet nem otthon tölt...
Hanem az elválás a nagyszüleitől most nagyon nehezen ment. És megviselte szegényt. Mint kiderült, a búcsúzáskor arra gondolt, mi van, ha nem látja többet a nagyszüleit. És mi lesz akkor, ha ők meghalnak. Emiatt volt annyira vigasztalhatatlan. Ám miután alaposan megvigasztaltuk édesapjával, és átbeszéltük, hogy mi történik a nagyszüleivel, ha meghalnak, s a búcsú nem örökre szól, kissé jobban lett. Aztán még elalvás előtt kérte tőlem, hogy ha én meghalok, küldjek neki üzenetet a mennyből, hogy jól vagyok, és minden rendben. Megígértem neki - és szándékomban is áll betartani. Így mindenek fölötte igyekeznem kell, hogy a mennybe kerüljek! Nem mintha más terveim lettek volna idáig... :)
Persze mi nyugtat meg ilyenkor egy kisgyereket... Az, ha mindent tud előre. És igyekeztem elmesélni neki azt is, hogyan fognak részt venni az életében a nagyszülei haláluk után, még ha szemmel nem is fogja őket látni, s úgy érzi majd, hiányoznak.
Apropó, nem rég egyik diákomnak is el kellett mondanom, hogy a mennyországban egyáltalán nem fog unatkozni, mint ahogy a most ott lévő szentek sem unatkoznak, hanem mind részt vesznek Isten üdvözítő munkájában. Hitetlen szemmel nézett rám a tanítványom, vajon tényleg igazam van-e. De mivel tudtam azért több példát is felhozni, köztük a Szűzanyát, ezért a végén már bólogatott. Azért jó tudni nem, hogy a szeretet nem unalmas, igaz? És hogy az öröklétben sem válik azzá. Isten tudja, hátha kedvet kapott kedves hittanosom arra, hogy mégis a mennyországba törekedjen... :D
Ha Cicukával le is zárhattuk ezt a kérdést megnyugtatóan, azért a problémáknak nincs vége.
Mert itt az első hét az oviból, s ma máris hiányzunk, mert Cicuka reggel eldobta a rókabőrt... Valószínűleg elrontotta a gyomrát. Estére jobban lett azért. Bár egész napos megfigyelés és diéta alá vontuk.
Rosszabb esetben szomatizálja a szorongását. Mert bizony nem megy most könnyen a visszaszokás.
Mégiscsak egy hónapot kihagyott, s egy kissé kívülállóként néz szembe a csoporttársaival. Hiába van ott a legjobb barátnője, nagyon tiltakozik az ovi ellen.
Ha most engedek neki, bizony hosszabb lesz minden tekintetben megszokni a dolgot. Ezért megpróbálom őt egyelőre bátorítani, hogy szembenézzen a problémával.
Így ma este Cicukával arról beszéltünk, mit érez, mi a baj az ovival. Beszéltünk arról, hogy ő is fontos tagja a csoportnak, és fontos, hogy ott legyen, mert mindenkinek és neki személyesen is ez a legjobb. Hogy bízom azokban, akikre rábízom őt. Illetve a bátorságról, hogy ne meneküljön el ez elől a gond elől. Meséket vettünk elő, és átbeszéltük, melyik szereplő miért volt bátor, és mit is jelent az igazi bátorság. A végén erőért és bátorságért imádkoztunk Istenhez, hogy holnap segítsen a lánykámnak átvészelni a napot.
Úgyhogy most csupa várakozás vagyok, hogy mit hoz a holnap. Remélem, segítettem neki valamit. Remélek benne, hogy elfogadja az isteni segítséget, és holnap megyünk oviba.
Én folytatom még az imát, s ha te, kedves Olvasóm, te is megemlékeznél rólunk imáidban, hálás lélekkel köszönöm.
Dicsőséges Úr Jézus, Te, aki megismerted milyen kirekesztettnek lenni egy közösségből, kérlek adj erőt, mosolyt és bátorságot Cicukának, hogy holnap helyt tudjon állni az oviban! Szűzanyám, könyörögj szent Fiadhoz, hogy legyen a mi közös kis báránykánk mellett! Köszönöm!
Amen.