Tortellini al sol - vagyis kényeztetés a családnak kevés macerával, gyorsan

Mit takar az elnevezés: tortellini al sol? Egy finom, ricottával töltött olasz tésztaételt. Kiváló könnyű nyári vacsorának (akár gyertyafényes "férjhazavárónak" is ;-) ), de egy kiadósabb leves mögé is beillik. Vagy egy kis olasz csavarral lehet belőle levest helyettesítő előétel. De hogyan került épp a mi asztalunkra, egy jó kis húsleves után?
A története kalandos. Eredetileg ugyanis nem tortellinivel, hanem raviolival indult az egész. Épp a Kulináris randevúk (eredeti címén Market Kitchen) c. műsort néztem a TV Paprikán, amikor az egyik szakács egy egyszerűnek és könnyűnek tűnő tavaszi-nyári ételt mutatott be, egy nagy, kerek "ravioli al sol"-t. De nem csak egyszerű napocska ravioli volt, aminek hagyományosan egy kis sóval-borssal ízesített ricotta a tölteléke, hanem meg is bolondította. Párolt zsenge borsót kevert a ricottához, és a ravioli alsó lapjára, kerek szaggató formában helyezett töltelékre tojássárgáját ültetett. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az Ember is a szobában van, mert megszólalt: "Hm. Ezt én is megkóstolnám."
A szelektív memóriám ilyenkor csuda jól működik, mert az ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseit az Embernek mindig felismeri, azonosítja, majd gondosan elraktározza. Még akkor is, ha a megvalósításra sokat kell várni.
Aztán elővettem a receptet a fejemből. Ricotta helyett egyszerű tejföllel elkevert tehéntúrót használtam. Addig soha nem kóstoltam még ricottát, és ezért nem tudtam, hogy nem fedi a két íz egymást. A ricotta tejszínes-édes, míg a tejfölös túró savanykásabb és karakteresebb ízű. Megkerestem a neten a házi tészta készítéséhez általam használt receptet. Nosza, nekiálltam gyúrni, keverni, párolni, nyújtani, halmozni-tölteni, sárgájákat ültetni és nyomkodni-vagdosni. Az eredmény: pazar ízű óriási, ormótlan raviolik - lévén az elsők. A főzővízből kiszedve egy internetes ajánlástól hajtva egyszerű fokhagymás vajba forgattam. Ez volt a "szósz". És bevált. Ezen azóta sem változtattam. Az ebéd kiadós volt és fenséges. Még férfiszemmel is.
Időröl időre rám tör a vágy, hogy házi, friss tésztát egyek, s ilyenkor előszedem a kedvenceimet.
Így került elő - nem is olyan régen - egy romantikus-férjhazavárós, könnyű, nyári vacsorának a ravioli al sol. Amolyan "gondoltam rád" vacsorának.  (Mert a fáradt férjeknek jól esik az ilyesmi. :-) ) Kislányaimmal a boltban bevásároltunk, s mivel normális túró árfekvésben volt a ricotta, megkockáztattam azt. Ekkor kóstoltam meg először a ricottát és meglepett, a tejszínességén kívül nem éreztem más karakteres ízt benne. Túl lágy és "nőies" volt, s nem hagyhattam, hogy erős ízvilágú magyar konyhán nevelt férjem csalódjon a ricottában. Így került a só és bors mellé friss bazsalikom és némi sajt a töltelékbe. Garantáltan ízes és töltős cucc. Nem is volt benne hiba. Az Ember megette az utolsó morzsáig...
Ám a ravioli készítését egyre macerásabbnak és bumfordibbnak éreztem. Ugyanis nekem nem jön össze, hogy szép, négyzetre vagy téglalapra nyújtsam a tésztáját, így mindig küzdök vele, hogy osszam a tölteléket... stb. Ja, és ravioli szaggatóm sincs, amibe csak behelyezi az ember a kivágott formát, oszt' csak ráhajtja az egyik felét a másikra és kész is... Én biza' sima késsel vagdostam.
Betelt a pohár. Valamit ki kellett találni, hogy kényelmesebb méreteket és elviselhetőbb macerát öltsön az étel...
Már nagyon rég óta csodáltam a tortellini gyűrűket. Bizony, azt hittem, zseni, aki ilyesmit képes csinálni. De egyszer - ugyancsak valami főzős műsorból - kiderült számomra, nem ördöngösség. Egyszerű, csak pici kézügyesség kell hozzá és gyakorlás.
Nosza! Kerestem egy megfelelő oktató videót, és uccu neki szaladtam a konyhába tortellinit készíteni. Nos, itt a történet vége. Ám ezután jön még a java, mert most beavatlak, Kedves Olvasóm, téged is a tortellini készítés rejtelmeibe.

Tortellini al sol


Hozzávalók (2 személyre):
a tésztához:
300 g liszt
2 tojás sárgája
egy csipet só
víz
a töltelékhez:
250 g ricotta (ha nincs lehet helyette tejföl és túró keverékét is használni - bár az ízhatás nem ugyanolyan)
só, bors
4-6 nagy levél bazsalikom (friss)
egy kevés friss petrezselyem (ha úgy tetszik, elhagyható)
kb. 5 dkg reszelt sajt (egyszerű trappista megteszi)
a befejezéshez:
kb. 3-5 dkg vaj/margarin
egy gerezd fokhagyma

Először meggyúrjuk a házi tésztát. Én azért nem részletezem itt, mert ezen a linken nagyon jó, képes leírás van róla, mit kell tenni vele. Ha kész, tegyük pihenni 15-20 percre a hűtőbe.
Egy tálban összekeverjük a ricottát egy-két csipet sóval, ízlés szerinti mennyiségű borssal, az apróra vágott bazsalikommal és petrezselyemmel, és belereszeljük a sajtot és azt is hozzávegyítjük. Ez a töltelékmennyiség bőven elég kell hogy legyen. Nekem eddig még mindig maradt belőle egy kevés.
Vagy most, vagy a következő lépés után felteszünk egy nagy fazékban többszörös mennyiségű, sós vizet forrni.
A tésztát kivesszük a hűtőből, és félbe szedve először az egyik felét nyújtjuk ki kb. fél-egy miliméter közötti vékonyságra (nekem a legvékonyabb kb. 0,8 mm volt eddig). Ne feledjük el finoman mindig alálisztezni a tésztát!
A kinyújtott sárga tésztalapból kb. 4 cm átmérőjű korongokat vágunk ki. Én ezt egy egyszerű pohárral csináltam. Kiváló eszköz. Öszesen 40-42 kör jött ki a két feléből a tésztának, plusz az újragyúrt maradékokból. A körök közepére kiskanál segítségével halmoztam egy kis tölteléket. Vigyázat, a kevesebb több! Ha túl sok a töltelék, ki fog szaladni a szélén, amikor hajtogatjuk, és nem lehet tőle a széleket szépen leragasztani - vagyis kifolyhat a tortelliniből a töltelék főzés közben!
Készítsünk a további mozdulatsorokhoz egy csészében/tálkában vizet a kezünk ügyébe. A körök szélét felerészben nedvesítsük meg az ujjunk segítségével. Ez lesz a ragasztó, ami légmentesen zárja a tölteléket. :D

Ha kész, fogjuk a lapocskákat, hajtsuk félbe és jól nyomkodjuk össze a széleit, ameddig Napóleon kalapjára, vagy derelyére emlékeztető kis tésztabatyut kapunk.


Aztán vegyük a batyut a hüvelykujjunk és mutató- (esetleg még/vagy középső ujj páros) közé, és nyomjuk össze a szélét és a töltött belső pocakját. Ettől a tészta széle fölfelé ráhajlik a batyura, míg az egésznek félhold alakja lesz. Íme:



A holdacskát egyik mutatóujjunk vége köré tekerjük és egyik szárát a másikra csippentjük-nyomjuk (meg lehet egy kis ponton vizezni, úgy jobban tapad).


A félreértések elkerülése érdekében leszögezem: én is két kézzel dolgoztam. Csak a fotózás miatt tűnik úgy, mintha ez nekem fél kézzel is menne. :D Pl. a "gyűrűzést" mindig a bal mutatóujjam begyén szoktam végezni. 
Ha ez a fotósorozat nem lett volna elég szemléletes és továbbra is bonyolultnak tűnne a feladat, nézzétek meg a videót a bejegyzés alján. Ott  megleshetitek az egész műveletet. :-)
Ha kész vannak a gyűrűk, visszahelyezzük a munkalapra, vagy tálcára. Érdemes valamit, pl. tiszta konyharuhát alájuk rakni, mert nekem a végek összecsippentéséhez használ víz miatt (vagy a Huncutka által a töltelékre csepegtetett víz áztatta át a tésztát, nem tudom...) odaragadt egy-kettő a tálcához, és emiatt kilyukadtak.
A tortelliniket forrásban lévő vízbe dobjuk. Az olaszok eredetileg csirkehúslevesben főzik meg. Én a készülő húslevesből most kiszedtem egy kis alaplét, hogy megízesítsem a vizet. Egyszer, amíg lenn tartózkodnak a fazék alján, keverjük meg, nehogy valamelyik letapadjon. Akkor kész, ha a gyűrűk mind felúsztak a főzővíz felszínére és még két percet főttek. Ha a színe világos, és már nem olyan sárga, mint a nyers tészta, bátran kiszedhetjük.
Míg a tészta fő, a tűzhelyre készítünk egy serpenyőt, amiben elegendő hely lesz a gyűrűcskéknek. Vajat/margarint (kb. 5-7 dkg) hevítünk-olvasztunk benne, amibe egy gerezd hámozott fokhagymát teszünk - egészben. A fokhagyma szerepe itt az ízesítés - utána kivesszük. Ha összevágva, vagy reszelve/préselve raknám bele, megbarnulna-égne, amíg a tésztára várok, és kellemetlen íze lenne a forgatós szószomnak. Jó ötlet azonban egy kevés friss petrezselymet szórni bele (semlegesíti a fokhagymaszagot a szánkban... ;-) ). Ám ez el is maradhat. 
A tortelliniket a fürdőből egy szűrőkanállal szedjük ki és lecsepegtetés után zsupsz, a fokhagymás vajra halmozzuk. A vajban megforgatjuk és azonnal tálaljuk, mert akkor a legélvezetesebb. (Másnapra nem érdemes hagyni, mert a friss tészta állaga romlik azalatt...)


És ezt te is képes vagy megcsinálni, Kedves Olvasóm, ha nekem is ment! ;-)
Aki visszariad a fokhagymás vajtól, az készíthet rá másfajta szószt is. Pl. olaszos paradicsomszószt, vagy egy kis tejszínes mártást. A sajtszószt azért nem ajánlanám, mert azzal van töltve a tészta...
A tetejére természetesen reszelhetünk még sajtot, vagy megszórhatjuk parmezánnal.

Jó étvágyat!

És le ne maradjon a tortellini hajtogatós videó:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez