Meglepetés a tejes dobozból

Az imént érdekes és vidám élményben volt részem. Gondoltam, veled is megosztom, kedves Olvasóm.
Szóval, nem szeretek semmit sem kidobni. Nem szeretem az ételpazarlást se. Épp ezért lelkesen gyűjtöttem az addig kidobott tojásfehérjéket is, mindaddig, amíg rájöttem, nem sütök annyi citromos sütit meg Pavlova tortát, amennyi összegyűlik (egy házi majonéz pártinál hamar összejön az 5-6...).
A tejszín a rémálmaim egyike volt mindaddig míg a Magyar Konyha Magazin egyik régebbi, nyári számában remek mentőötletre nem akadtam. Mert óhatatlanul is előfordul, hogy az ember lánya túlveri a drága habtejszínt, s akkor mérgelődik, és a kuka után kezdi elölről a habverést. De sajnáltam kidobni. Ám nem voltam én tanyasi gyerek, hogy értsek a vajköpüléshez... (Tisztelet mindenkinek, aki vidéken nőtt fel és ért az ilyesmikhez.) Úgyhogy érdekes és tanúságos volt az én városi fejemnek a cikk, amiben bemutatták, hogyan kell házilag vajat készíteni.
A túlvert tejszínt bátran tovább verjük géppel vagy kézzel, míg a vaj kezd összeállni, a víz pedig kicsapódik belőle (a művelet lényege az utóbbi, a víz különválasztása a vajtól). Amikor ez megtörtént, és már darabkákba összeállt a matéria, fogunk egy sűrű szövésű gézt (régimódi és jól bevált pelenka), és átszűrjük rajta a "cuccot", sőt, ki is nyomkodjuk. Az összeálló vajgombócot (fém)tálba tesszük, és fakanállal addig kavargatjuk, amíg "kiizzadja" a maradék nedvességet is. Amikor ez kész, hideg vízzel leöblítjük. És utána jöhet az ízesítés. Pl. kis só kezdetnek... És még mi mindennel lehet ízesíteni! A cikk eredeti fele erre volt ugyanis példa. Számomra a vaníliás vaj volt a legbizarabb példa. Ám én megmaradtam a finom és egyszerű, enyhén sós, tejszínízű házi vajnál. Úgyis kevésszer ehetek ilyesmit.
Nos ez volt az első találkozásom a hajdani háziasszonyok életével. S nem kis mulatságot okozott nekem, amikor ilyen szerepben találtam magam. Mondhatom, csudajól éreztem magam vajköpülés közben.
A mai kaland - mint a címben is utaltam rá - a tejes dobozban várt. A 3,5%-os tej (néha ezzel dőzsölünk, mert ennek tuti igazi tej érzete van), aminek a felirat szerint ki kellett volna bírnia még csütörtökig, kissé sűrűbb állagban csordogált a bögrémbe, mint képzeltem volna. Betettem a mikróba, hogy az instant tejeskávémhoz megmelegítsem. Erre mikor kivettem, aludttej és sárgás zsíros savóféleség vártak engem. Nos, beindult a fantáziám. A többi, dobozban lévő tejet is megmelegítettem, vettem a pelenkát és uccu neki, leszűrtem rajta keresztül az összeugrott tejet. Aztán csak facsartam, préseltem ki belőle a felesleges folyadékot. Az eredmény egy kis házi túró lett, kb. 1/8 kiló. Azért nem rossz. Megmentettem  vele 1 liter tejet. Most azon töröm a fejem, milyen túrós mulatságot lehet csapni.
Aki azt hiszi, Istennek nincs jó humora, az téved. Maximum mi nem tudunk nevetni egy jót önmagunkon. Én most nagyon jót nevettem. Micsoda régimódi háziasszony lett belőlem egy bő negyed órára! :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez