Köményes sertéssült


Rég írtam már receptes bejegyzést. Itt az ideje megosztanom veletek egy ételt, amelyet történetesen épp ma készítettem. A recept édesanyámtól származik, ám én továbbfejlesztettem. A képen a szeletes verziót láthatod, kedves Olvasóm, de az eredeti recept szerint a husit egyben szokás sütni. A köret petrezselymes kolompér volt, ez kifejezetten finom hozzá, bár a krumplipüré sem utolsó.

Köményes sertéssült


Hozzávalók:
6-8 szeletnyi sertés karaj (lehet rövid is meg hosszú is) egészben vagy szeletekre vágva
só, bors
köménymag
tej
6-8 gerezd fokhagyma
2 fej vöröshagyma
2 alma
olaj
2 dl víz
1 kk delikát


Először leírom az egybesült változatot, ami szerintem nagyon finom, kellemes, és nem túl bonyolult. A szeletes verziót csak férjem kedvéért találtam ki, mert őneki nagyon ízlett a sült kérge, s több ilyen részt ízlelt volna... 


A húst érdemes fokhagymás tejben pácolódni hagyni egy éjszakán át a hűtőben. Én kb. 4-5 gerezd fokhagymát pucolok (nagyon szeretem a fokhagymát, így én bátran használom), a nagy kés lapjával erőteljesen meglapogatom őket, hogy az aromája még inkább kijöjjön, majd a megmosott, kövér részektől megszabadított húsra teszem, és annyi tejet öntök rá, hogy ellepje. Majd lefedve a hűtőbe teszem. Ha nincs idő rá, akkor egy félórás gyors pácolás is több a semminél.
Miután kiemeltem a pácléből a karajt, leitatom róla a felesleges tejet. A külsejét minden oldalról besózom és megborsozom. Aztán egész köményt masszírozok a hús felületére. Én nem szoktam vele csínján bánni, mert nagyon szeretem, ha a kömény ropog a fogam alatt. De más nem biztos, hogy ennyire örül neki.
Ha kész, pár milliméternyi olajat hevítünk egy serpenyőben. A húst beletesszük a forró olajba, és minden oldalról szép pirosas kérget sütünk neki. Azzal ne törődjünk, hogy nem sül át, hiszen a sütőbe fogjuk tenni később. Akkor meg minek kell ez a művelet? Felesleges? Nem. Ugyanis így a hús szaftos marad, nem szárad ki sülés közben.
Ha kész, a karajt kiemeljük, és egy tepsi közepére helyezzük. Ha már egy kissé lehűlt, aláöntjük az olajat, amiben sütöttük. Köré szórjuk a laskákra vágott hagymát, a maradék fokhagymát ugyanúgy, készítjük elő, mint a pácnál és azt is körben lerakosgatjuk. Erre jön a cikkekre vágott alma, majd meglocsoljuk a delikáttal elkevert vízzel. Az egészet alufóliával gondosan lefedjük, majd előmelegített sütőbe toljuk.
Az első fél-háromnegyed órában így sütjük, majd levesszük róla a fóliát és kb. még fél órát sütjük. Ezalatt háromszor-négyszer meglocsoljuk a sültet a saját szaftjával.
Ha a tű, kés hegye beleszalad a húsba, elkészült. Addigra az almák édesre sülnek, és felszívják a szaft egy részét, amitől észbontó ízük lesz.
Egy kicsit várunk míg hűl a hús, hogy könnyebben lehessen szeletelni.

A szeletes verziónál a pácolás előtt szeletelünk, és a páclé leitatása után egy kissé kiverjük a húst. Sózzuk, borsozzuk, köménnyel bedörzsöljük. A fenti képen látszik, nekem mennyire megszaladt a kezem... Nem biztos, hogy mindenkinek megfelel így, tehát csak mértékkel! Szerintem azonban nagyon jó volt így is. A szeleteket hirtelen kisütjük, utána ugyanúgy tepsibe halmozzuk a dolgokat, mint a sültnél. Csak most a sütőolajjal kezdünk, utána a hagyma és rá a hússzeletek, utána a többi... Egyébként ugyanúgy megy a továbbiakban.

Jó étvágyat!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.