Eszterházy torta

Akkor most közzéteszem Lajos Mari Eszterházy-torta receptjét, a 66 torta c. könyv alapján. A recepten annyit változtattam, hogy ő a mogyorós verziót írja le, én azonban a diósat. Tehát mindenhol, ahol nála mogyoró szerepel, nálam dió. Kár, hogy a fázisképeket nem tudom mellékelni... Arra meg nem vállalkozom, hogy én készítsek fázis képeket... A leírás szerencsére szemléletes. Még ki is egészítem a saját tapasztalataimmal. ;-)


Elkészítési idő: 2 óra + 2 óra hűlési idő
1 szelet: 625 kcal/ 2613 kJ

Hozzávalók 12 szelethez:
A tésztához:
240 g (7-8) tojásfehérje

240 g finomított kristálycukor
70 g finomliszt
280 g darált dióbél
A diókrémhez:
2,5 dl tej
30 g vaníliás pudingpor (én az egész tasaknyit használtam, és nekem az jobban bevált és finomabb is volt)
2 tojássárgája
200 g cukor
1 tasak vaníliás cukor (10 g)
300 g vaj/margarin
100 g darált dióbél
3 ek. brandy (én helyette egy kis rum aromát használtam)
A tetejére és oldalára:
80 g sárgabaracklekvár
100 g tortabevonó fehér csokoládé (én ilyen tortabevonót nem találtam, de a jó minőségű fehér csoki megfelel a célnak)
30 g tortabevonó étcsokoládé
2 ek. olaj
80 g darált dióbél (én mandulalapocskákat használtam)
1 dl habtejszín
1/2 tasak habfixáló


1. Sütőpapírból kivágunk 5 db (sütőbe való nagy) tepsi nagyságú lapot, 26 cm átmérőjű köröket rajzolunk rájuk (körberajzolunk egy nagyobb tányért, vagy egy kapcsos tortaforma gyűrűjét), majd rajzos felükkel lefelé vajjal/margarinnal megpöttyözött tepsire simítjuk (az elsőt). A sütőt előmelegítjük 200°C-ra.

2. A tésztához a tojásfehérjéket csipetnyi sóval kemény, majd apránként hozzáadott-szórt cukorral tömör-fényes habbá verjük, és kíméletesen beledolgozzuk a liszttel összekevert diót. 5 részre osztva 3-5 mm vastagon a sütőpapírokra kenjük a masszát úgy, hogy a rajzolt köröknél egy kicsit nagyobbak legyenek a tésztakorongok, és egymást követően 10-12 percig, világosra sütjük őket. (A többedik tésztakorongot sütőpapírostul behúzzuk a kissé már meghűlt tepsibe, így folyamatosan tudunk dolgozni.) (Ez nálam úgy néz ki, mivel kicsi a konyhám, hogy nem előre kenem fel a lapokat, hanem csak az elsőt. Azt beteszem a sütőbe, előkészítem a konyharuhát, amire majd borítom a kész lapot, majd megnézem a sülő tésztát, és ha van még időm, megkenem a következő korongot. Ha nincs, akkor kikapom a tésztalapot, kiszedem az ezt követő leírás szerint, és míg hűl a tepsi, addig kenem fel a korongot. A következő sütés alatt már biztosan lesz idő az a harmadik korong felkenésére...)


3. A sütőből kivett korongokat konyharuhára borítjuk, és azonnal lehántjuk róluk a sütőpapírt. Mielőtt teljesen kihűlnének és törékennyé válnának, 22-24 cm átmérőjű, szabályos korongokra vágjuk őket, majd hagyjuk teljesen kihűlni. (A lehántolt sütőpapírt megtartottam lapelválasztónak, mert ahogy sültek és hűltek a lapok, úgy raktam át őket egy tálcára és rá az elválasztót, hogy a következő ne ragadjon hozzá. Ha szép, kör alakú a tésztakorong, nem muszáj őket vágni, de akkor csínján kell bánni a kémmel, hogy mindenhova jusson. A levágáshoz is használni lehet egy alkalmas, akár mély tányért. Lajos Mari is azt használt a kép tanúsága szerint, amit nem tudok közre adni... A tésztamaradékot ki ne dobd! Nagyon jó alap réteges desszert készítéshez, vagy a kávé mellé csipegetni is kiváló!)


4. A krémhez 1/2 dl hideg tejben elkeverjük a a pudingport és a tojássárgájákat. A maradék tejet a cukorral és a vaníliás cukorral felforraljuk, majd a pudingos keverékhez adjuk, és gőz fölött sűrűre főzzük, kihűtjük. A vajat/margarint habosra keverjük, összedolgozzuk a krémmel, a darált mogyoróval és a brandyvel. (Fontos, hogy a puding langyhideg legyen, különben megolvasztja a vajat. Ha így járnánk, rakjuk a krémet hűtőbe, és később dolgozzuk át.)


5. A legszebb lap kivételével megkenjük a korongokat a krémmel (az oldalukra is jusson!), egymásra illesztjük őket, majd sima oldalával felfelé befedjük a félretett lappal, amelyet megkenünk a felforrósított, áttört lekvárral. (Ha garantáltan csomómentes és jól, vékonyan kenhető a lekvár, nem kell felforrósítani és áttörni mindenképp...)


6. Meleg vízfürdőben felolvasztjuk a kétféle csokoládét. (Forró vízgőz - kisebb lábasban fele 1/3-ad mennyiségű vizet forralunk - fölé helyezzük fémedényben és addig kavargatjuk, míg megolvad és csomómentes, egynemű lesz... És természetesen ezt a műveletet a csokikkal külön-külön kell művelni...) A fehéret elkeverjük az olajjal (ettől fényesebb lesz és lassabban szárad-köt), és elsimítjuk a torta tetején; az étcsokoládét vékony csigavonalban rácsurgatjuk, és folyamatosan oda-vissza haladva, késheggyel megcifrázzuk (ez pedig a középpontból sugárirányban ki és befelé történik). Hagyjuk teljesen megszáradni, fél órára hidegre tesszük.

7. A diót (nálam mandulát) zsiradék nélkül megpirítjuk, a tejszínt a habfixálóval kemény habbá verjük. Beszórjuk a torta oldalát a pirított dióval, szegélyére pedig habgirlandot kerekítünk. Fogyasztásig hidegen tartjuk, de fél órával előbb kivesszük a hűtőből, és forró vízbe mártogatott (majd szárazra törölt) késsel szeleteljük, hogy ne nagyon törjön a máz.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez