Karácsonyról s a dolgok egyéb állapotjáról...

Kedves Olvasóm!

Tettem egy ígéretet, hogy megpróbálom leírni a karácsonyunkat. De most egyszerűen képtelenségnek bizonyul előttem ez a feladat. Hogy tudnám leírni szavakban azt a bensőségességet, amit most átéltünk? S ami főbb, szabad-e ilyesmit képernyőn híresztelni?
A válasz bennem az, hogy nem. Mert családunk legféltettebb kincseit nem tehetem közszemlére. S nem büszkélkedhetek a kegyelemmel, amit nem magamtól kaptam. Hiányosságainkért sem kívánok előttetek pirulni. Isten legméltatlanabb hitoktatója vagyok, és sokszor remélem, hogy Ő kipótolja majd hiányosságaimat, mint Vianney Szent Jánosnál is tette.

Ezért sem írnék arról egy teljes bejegyzést, hogyan honosítottam meg a családban a közös imát. A válasz az, még mindig nem honosodott meg. Az emberi lélek furcsa jószág. És nagyon sok függ más mellettem élő lelkektől is. De azért néha adatik egy-egy öt percnyi imaközösség. Egy együtt elmondott esti ima Cicuka lányommal... egy együttes ima valakiért, hogy gyógyuljon meg, vagy lelki gondjai megoldódjanak, Isten segítse meg. De csak ennyi van most.
Fiatal család vagyunk mi. S a kereszténységben is fiatalok vagyunk. Nem szívtuk magunkba anyatejjel, s nem vett körül minket hívő közeg, a gyermekség burkában. Férjemmel mindketten együtt tapasztaltuk meg a hitben való közösséget szerettünkkel, s akkor sem vált üdvös szokásunkká az együttes ima, mégha próbáltuk is meghonosítani. Aztán a lélek dolgai ezt is szétdúlták egy hosszú időre, ám ismét beszélhetünk közösködésről, már. Ez egy küzdelem számunkra. A kereszténység meghonosítása. Minden nap.
Vannak hiányosságaink. Talán a főbb értékek terén is, de igyekszünk. Igyekszünk hallgatni lelkiismeretünkre s Egyházunkra.
Szent irigység fog el, mikor másnak ez kapásból megy és egyértelmű, akár a levegő, amit beszív. Hát nekem ezt is tanulni kell. De azért nyüvöm ezt az iskolát, s nem adnám semmiért. Talán gyermekeinknek, ha elég jókká válunk, jobb lesz.

Így aztán most el is köszönök.
Csak még néhány szó.
Ami azt illeti, fogok írni azonban hosszasan, több bejegyzést szánva a párkapcsolati témának, amit Mirjam vetett fel. Ott komoly tapasztalati hátterem van, s van mit, s miért leírnom.

Nyírő József Isten igájában című művét olvassuk Bikficcel közösen. Nyírő szépséges irodalmi nyelvének tulajdonítsátok mostani írói ambícióimat, mellyel írtam ezeket a sorokat... :-)

Megjegyzések

  1. Úgy örülök, hogy szerinted is vannak meghitt pillanatok, amik nem a nyilvánosságra valók. Azt hiszem néha a gyengeségeinkkel nagyobb szolgálatot tudunk tenni, mint az örömökkel. Ha látszik, Isten milyen nagy dolgot vitt végbe.

    A fiatal családok bizonyságtételére is szükség van. :) Ha lesz időd, szívesen várom a párkapcsolati bejegyzéseket. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez