Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2010

Karácsonyról s a dolgok egyéb állapotjáról...

Kép
Kedves Olvasóm!

Tettem egy ígéretet, hogy megpróbálom leírni a karácsonyunkat. De most egyszerűen képtelenségnek bizonyul előttem ez a feladat. Hogy tudnám leírni szavakban azt a bensőségességet, amit most átéltünk? S ami főbb, szabad-e ilyesmit képernyőn híresztelni?
A válasz bennem az, hogy nem. Mert családunk legféltettebb kincseit nem tehetem közszemlére. S nem büszkélkedhetek a kegyelemmel, amit nem magamtól kaptam. Hiányosságainkért sem kívánok előttetek pirulni. Isten legméltatlanabb hitoktatója vagyok, és sokszor remélem, hogy Ő kipótolja majd hiányosságaimat, mint Vianney Szent Jánosnál is tette.

Ezért sem írnék arról egy teljes bejegyzést, hogyan honosítottam meg a családban a közös imát. A válasz az, még mindig nem honosodott meg. Az emberi lélek furcsa jószág. És nagyon sok függ más mellettem élő lelkektől is. De azért néha adatik egy-egy öt percnyi imaközösség. Egy együtt elmondott esti ima Cicuka lányommal... egy együttes ima valakiért, hogy gyógyuljon meg, vagy lelki gon…

Felhívás a kedves Olvasóhoz!

Kép
Kedves Olvasóm!

Nem vagyok feltétlen híve a demokráciának a blogírásban, de mivel szerintem mint minden olvasmány-élményt közösen hoz létre az író, s aki olvassa, ezért szeretném kikérdezni a véleményeteket.
Ha van valami, amiről szívesen olvasnál itt a blogon, az én tollamból, és fejemből, az én életemből, akkor írj megjegyzést ehhez a bloghoz.
Ha teljesíthető a kérés, lehetőleg egy teljes blogbejegyzést szánok az illető témának.
Most már csak rajtad áll a dolog, kedves Olvasóm!

Kívánok Boldog Karácsonyt, ha addig nem írnék!
:-)
Eme blog szerény szerzője

Karácsony felé a havas úton...

Kép
Eltűntem.
Persze volt ennek több oka is.
Egy: valaki, aki legfontosabb nekem az emberek között, meggyanúsított, feltűnési viszketegségből írok blogot - blogokat. Ezt vizsgálgattam egy ideig. Arra jutottam, ha ő azt kéri, töröljem blogjaimat, megteszem szó nélkül. A kezébe is adtam a döntést, de ő nem kérte vérüket. Csak azt, ne legyenek rovására családi életünknek. S ez tiszteletre méltó bölcsességre vall kedves uramtól. :-) Valóban igaza van-e, ezt kutattam hosszú napokon át, amikor volt időm ezen töprengeni. Valóban önzésből, egocentrizmusból írok-e? Arra kellett jutnom, hogy talán többségében a bejegyzéseimnek nyugodt lehet a lelkiismeretem. A blogot tanúságtételnek szántam. És többetek felől kaptam is erről pozitív visszajelzést. Aztán, ha úgy nézzük, hogy a mi tükrünk ugyanúgy a Szűzanya szeme, mint Nyírő József Isten igájában c. önéletírásában a kispapoké, jobb, ha valóban akkor írok, amikor akad rá időm, mint most.
Kettő: olyan sok minden történt velünk, hogy csak kapkodtam fej…