Rólam

Saját fotó
Címszavakban... ...ami vagyok: feleség, négyszeres édesanya, macskatulajdonos, hitoktató, alkotó személyiség. ...amit szívesen csinálok: rajz, ének, zene, horgolás (soook-sok horgolás), főzés, tanítás... Akinek mindezért hálás vagyok: Isten

Keresés ebben a blogban

"Blogház" üzenetek

Kedves Olvasóm!

Hiánypótló bejegyzés triót indítottam útjára. Önkielégítés témakörében lányokat érintő módon. Remélem, tetszeni fog, és hogy sok nőtársunknak segítséget fog jelenteni.

Üdvözlettel:

Manka :-)

2010. november 27., szombat

Karalábé krémleves zsemlegombóccal

Egyik kedves barátunktól hatalmas, gnóm "zellert" kaptunk, és ő mondta, főzzek belőle zellerkrémlevest. Emlékezvén az egyetlen zellerkrémlevesre, amelyet ettem - nagyon ízlett - és amit a Baba-mama klub komatál szolgálatán keresztül készített nekünk egyik kedves anyatársam, nekiláttam utána nézni, hogyan is készül. Amikor pedig felvágtam a "zellert", hogy felaprózzam, gyanúsan karalábé illata és állaga volt. Aztán megkóstoltam, s valóban karalábé volt. Most lehet velem együtt nagyokat nevetni. :D Mert mai napig nem tudom megmondani, miért nem tudtam sem én, sem barátunk megmondani a különbséget. Gyanítani ugyan gyanítottam valamit, de nem hittem volna, hogy vidéki származású barátaink mellényúlnak...
De úgy de úgy megkívántam a krémlevest, hogy nem párolgott el lelkesedésem, s a párolt karalábé remek zamata lengedezett a képzeletem szeme, szája és orra előtt. Nagyot nyeltem, s uccu neki, én krémlevest főztem a karalábéból.

Karalábé krémleves zsemlegombóccal (ahogy én készítettem)
1 kg zsenge karalábé hámozva, fás részeitől megszabadítva (vigyázat, 4 személyes adag lesz belőle)
vaj vagy margarin
víz
só, bors
szerecsendió
delikát
2 dl tejföl (esetleg tejszín, liszt nélkül...)
egy evőkanál liszt
nagy lyukon át reszelt sajt a tetejére
a zsemlegombóchoz:
1 zsemle vagy két szelet kenyér
tej
1 tojás
só, bors
petrezselyem
1 evőkanál zsemlemorzsa
1-2 kanál liszt

Az 1 centis hasábokra szeletelt karalábét bő vajon, sóval, borssal, delikáttal és szerecsendióval kevés (kb. decinyi) vízzel puhára párolom. Mixerrel vagy botmixerrel pürésítem és utána vízzel lazítva szitán átnyomom, hogy a kemény és szálas anyag visszamaradjon. Utóbbitól megszabadulok. A krémet felhígítom megfelelő sűrűségűre (híg tejfölsűrűség), és fölteszem forrni. Ha forr, behabarom a simára kevert tejfölös-lisztes "habarékkal" (ez anyósom szóhasználata).
A zsömlegombóchoz a zsömlét felkockázom és sütőben megpirítom, vagy a kenyeret pirítóban barnára pirítom és aztán kockázom fel. Tejben megáztatom, kinyomom, fűszerezem és a zsemlemorzsával és tojással összedolgozom és hagyom kissé állni. Utána belekeverem a lisztet, és kiskanállal a levesbe szaggatom, belefőzöm. Ha feljön a leves felszínére, kész.
Tálaláskor meghintem reszelt sajttal és tejfölt teszek még rá.
Szerintem ezt még lehetne fokozni némi pirított baconnel, vagy pörcösre sütött húsos szalonna darabokkal...
Bocsánat a kép minőségéért
Jó étvágyat!

2010. november 20., szombat

Páduai Szent Antal, egy szétszórt anya mentsége

Circo blogjában olvastam egy vidám befejezésű történetet egy maciról, aki csodálatosan került meg kis gazdája számára, aki nélküle nem lett volna meg. Igen, nagyon jónak érzem, hogy szülei az Urat is bevonták Maci keresésébe. Isten az egész életünket át akarja járni, és minden gondunkban velünk akar lenni, mert szeret minket. Nincs az az apró-cseprő dolgunk, amiben ne támogatna minket így vagy úgy, még ha pititánernek is érezzük ahhoz, hogy Istent zaklassuk vele.
Mélyen átérzem ezt a megtapasztalást. Lévén volt már benne részem.
Fiatal koromban nagyon szétszórt voltam. Rengeteg holmit hagytam el. Az új márkás órától kezdve - amit az iskola takarítónőjének kezén láttam viszont és aztán soha többet - ruhákon keresztül egész tornafelszerelésekig. Volt olyan, hogy elmentem kisiskolásként a portára megkeresni a tornacuccom, hátha a takarító nénik megtalálták. És az előzőleg elvesztett tornazsákomat - ami helyett volt a "mostani" - találtam meg! Édesanyámnak végeláthatatlan bosszúságot jelentett az én szétszórtságom. Bizony, nem egyszer az ő holmijai estek ennek áldozatul. Legutoljára az ő kölcsönadott dzsekije. Azóta nagyon igyekszem odafigyelni. Egyetlen utazás közben elvesztett baba szárad csak a lelkemen. Pedig a két eset között 8-9 év is van. Mi történt velem? Isten segedelmével felnőtt lettem, és megtanultam odafigyelni a holmijaimra. Már előtte is nagyon igyekeztem, de sajnos az elvesztett dzseki rontott a renomémon. Jelentem alássan, az esernyőm is megvan évek óta.
Ezen a könyvborítón látszik legjobban az a freskó,
amit leghosszabb ideig szívtam magamba.
Mai napig hatással van a rajzi világomra...
Nem azért dicsekszem, mintha ez az én érdemem lenne, mert a változást Istennek köszönhetem. Ő nevelget engem még most is, féltő gondossággal és szeretettel. Most legújabban abban segít, hogy jó anyává, jó nevelővé válhassak. Segít régi, rossz szokásaimon változtatni.
Kis kitérő...
Páduai Szent Antalnak van szentelve a templom, ahova jártam, amit anyám második otthonomként emlegetett mindig. De amíg el nem hagytam ezt a templomot, nem is tudtam védőszentjéről semmit. Csak azt, ferences volt. Nagy tanító. Meg amit még a freskók elárultak. Prédikáció a halaknak, hogy másik szerzetből lépett a ferencesek közé, és hogy csodákat vitt végbe. Hogy Isten embere volt.
Az érdeklődésemet akkor keltette fel, amikor a tévében először pillantottam meg azt a bizonyos filmet a Sugárzó Életek sorozatból.
Addig nem nyugodtam, míg a fentebb látható könyvben el nem olvastam az igaz történetét. Azóta is nagyon kedves szentem.
Nem sokkal később szoktam rá, hogy ha valamit nagyon nem találok, imádkozom a közbenjárásáért, hiszen ő az elveszett dolgok védőszentje. A legapróbb dolgokban is velünk van rajta keresztül Isten. És nekem idáig mindig segített. Meglett Cicuka nyuszija is, amit elveszítettünk az úton, s nem volt sok remény, hogy meglegyen. Ezért is tudom, mit jelentett Circonak a Maci megtalálása.
Íme a film, illetve DVD.
Itthon is megtalálható a polcunkon. :-)
Az első volt a sorozatból.
Az eltűnt pontgyűjtő kártyánk is makacsul nem lett meg. Imádkoztam többször is Szent Antalhoz, míg gondolkodtam, mi történhetett. Néha a gyerekeim kezébe kerül a pénztárcám, és akkor történik ilyesmi. Most is így volt. Férjem egyszer felemelte a szőnyeg szélét, hogy kiseperjen alatta is, és láss csodát, ott volt a kártya!
Az egyik legemlékezetesebb mégis az volt, amikor kölcsön adtam Cicukának a legjobb ecsetemet, ő pedig eltüntette. Képzelheted, kedves Olvasóm, mit éreztem. Pontosan azt, hogy most ez az égi büntetés régi szétszórtságomért. Most visszakapom azt, amit annak idején én tettem. Imádkoztam Szent Antalhoz. Mert ha bármilyen képet kell festenem, mindig azt az ecsetet használom. Értékes, mert jó volt, hasznos, kézzel kötötték. No de hosszú heteken keresztül nem lett meg. Épp elkönyveltem magamban, hogy már úgyse lesz meg, amikor eszembe jutott, bele kéne néznem a festékes dobozokba. Ott még nem néztem. És tényleg! Ott lapult a festékes gombok kettős sora között!
Páduai Szent Antal egyszer sem hagyott cserben.
Ilyenkor megköszönöm Istennek és neki a segítséget. És aztán, amikor a hálám úgy indít, templomlátogatáskor adakozom a Szent Antal perselybe. Így segítek a szegényeken, amiért rajtam is segítettek. :-)
Nos, ez az. Ez az a titok, ami miatt összeszedettebbnek tűnök. Mert ha összeszedettebb is vagyok, két gyerek mellett nehéz odafigyelni dolgokra, s megesik az, hogy valami elveszik. De ilyenkor siet segítségemre Isten szentjében. Ami a saját erőmet meghaladja, ott Isten érdemét kell sejteni!

Hála és dicsőség, Uram, Neked!

2010. november 9., kedd

Születésnap volt a mi utcánkban! :-)

Most szombaton volt Cicukám harmadik születésnapja! :-) Előtte 10 nappal pedig Huncutka születésének első évfordulóját ünnepeltük.
Most következik az a közhely: hogy repül az idő!
De tényleg. Olyan gyorsnak érzem növekedésüket, fejlődésüket.
Cicuka már nagy és okos óvodás, aki az óvodában képes önállóan öltözni, aki jobban eszik, és egyedül is kitűnően játszik, akinek már címzetes batátosnéi vannak (a Virág és a Cseresznye jelű hölgyek), akikkel együtt csimpiskedik az oviban. Vegyük csak azt az esetet, amikor elment a fent említett hölgyeményekkel "fát vágni". Nekem ezt mesélte. Megkérdeztem, hogy hova mentek fát vágni? Mire ő: a kertbe. És aztán lebuktatta saját magát: és a Zs néni rájuk szólt, hogy azonnal jöjjenek ki onnan. Cseresznye anyukájától tudtam meg később, hogy a kis drágák favágás címén palántákat húzkodtak ki... Másnap, lekötendő kertészkedő hajlamukat elvitték őket répát húzkodni a kertbe... És én, mint felelősségteljes szülő, nem tudok mást, csak... könnyesre kacagni magam ezen a történeten. ;D
Huncutka pedig amellett, hogy már felismerhetően köszönt engem széles ölelésre tárt karjaival és "aja!" felkiáltással, nem csak szavakat kezd el formálgatni, mint amilyen a "baba", "(h)amm", hanem az akarata is erősödik. Cicukának is éppen ellentmondós időszaka van. Ezzel küszködök. De annál fárasztóbb nincs, mikor mindketten ellenkeznek. Márpedig Huncutka is ezt teszi. Nem szeret nagyon öltözni, de ez babánál nem meglepő. Így két ruhadarab között megszökik és huncutul körbemássza a fotelt és visszatekintve rám nevet. :-) Ha pedig valamit nem kér, már rutinosan ingatja fejével a "nem"-et. Sőt, az evésben is önállósodni akar. Múltkor pedig azzal lepett meg, hogy felmászott a kis létrára...

Cicuka születésnapjára zsúrt szerveztünk, de le kellett mondani, mert hányós-hasmenéses vírus ment keresztül előtte nem sokkal a családon. Így meghitten, négyesben ünnepeltünk. Kissé borongós hangulatban. De azért nem volt olyan rossz. Cicuka örült az ajándékoknak és a tortának meg még inkább.
Ami a tortát illeti, a receptjét itt találhatjátok meg, másik blogomon.

Istenem, te azt ígérted, nagy örömünk lesz gyermekeinkben. Köszönöm, hogy ez valóban így adatott meg nekünk. Köszönjük gyermekeink szeretetét! Add, hogy minél jobb szüleik legyünk.

Áldjon meg Isten benneteket, Csibéim!!!

Cicuka kedvence torta

Születésnap volt a mi utcánkban. :-)
Cicukám szombaton három éves lett! Huncutkám pedig tíz nappal előbb betöltötte az egy kerek esztendőt. Hogy miért nem írtam róla posztot? Mert szánalmasan rosszul sikerült az elzászi almatorta, amit készítettem neki - életemben először. Tanulság a dologból, újat nem szabad készíteni jeles napon, mert megég... szó szerint, mert valóban megégett kissé a tésztája. Ízre amúgy nem volt vele baj, de többet vártam tőle. :-(

Cicuka tortája azonban más volt. Azt úgy kérte a leányzó, mivel egyszer már készítettem, és akkor nagy sikert aratott. Kanálról kanálra befalt egy teljes szeletet! Az úgy volt, hogy néha be szoktam térni a Diszkontba, és szétnézni, "ma mit kapok olcsón". Ott szoktam beszerezni a Cantuccinit is potom 200 forintért zacskóját, amikor épp van nekik. Akkor épp kakaós piskótájuk volt, három lapos, ugyanennyiért. Én lecsaptam rá. És aztán egy kis ajándékba kapott meggybefőttel, meg némi pudingporral felturbóztam. Féltem, hogy kissé száraz lesz, ezért egy kicsi rumaromával ízesített kávéval öntöztem meg a piskóta lapokat. És ribizli lekvárral kentem meg a csokoládékrém előtt.

De születésnapra mégsem használhatok kész piskótát! Így elővettem Lajos Mari: 66 torta szakácskönyvét (megint, mivel Huncutka tortája is abból készült), és ismét eszembe idéztem belőle azt a mennyei kakaós piskótát, amit olyan szívesen készítek, mert utánozhatatlanul finom!

Cicuka kedvence torta



Íme a Cicuka kedvence torta receptje, ha megkóstolnátok, kedves Olvasók!

Cicuka kedvence torta
Hozzávalók:
a piskótához
100 g finomliszt
80 g étkezési keményítő (vagy összesen 180 g finomliszt)
2 ek. kakaópor (holland)
2 csapott kk. sütőpor (egy fél csomag)
6 tojás (60-65 g-osak, ha nagyobbak, vagy kisebbek szükség szerint csökkenteni vagy növelni kell eggyel a számukat)
3-4 ek. hideg víz (én ezt kifelejtettem...)
1 csipet só
180 g finomított kristálycukor
1 tasak vaníliás cukor (10g)
a töltéshez
6 ek.-nyi fekete kávé (lefőzött kihűtve, vagy instant)
rum aroma
ribizli lekvár (barackkal vagy meggyel lehet helyettesíteni)
2 tasak étcsokoládés pudingpor
5-6 dl tej
250 g margarin (1 kocka)
150 g kristálycukor
a tetejére
1 meggybefőtt
1/2 tasak tortazselé por
100 g étcsokoládé (különösen ajánlom a mikrózható tasakos tortabevonót!!!)

A piskóta elkészítése:
A piskótát minimum 6 órával a töltés előtt készítjük el. Előmelegítjük a sütőt 180°C-ra. Fontos, hogy már most bekapcsoljuk, mert van róla tapasztalatom, mit jelent, ha nem ekkor kezdjük az előmelegítést, hanem a tojáshab fölverése után. Centiben lehet mérni... Utána ne feledjük el a kapcsos tortaforma alját (a recept szerint 26 cm átmérőjűt, de nekem is 28 centis van...) sütőpapírral kibélelni. (Az oldalát semmiképpen se vajazzuk-lisztezzük, mert "szalonnásodni" fog a piskótánk.) Kimérjük a lisztet (és keményítőt), hozzáadjuk a kakaóport, a sütőport, a sót és az egészet jól összekeverjük. Egy nagy keverőedénybe beleütjük a tojásokat, és a mixerrel elkezdjük először alacsony fokozaton belekeverni a finomított kristálycukrot és vaníliás cukrot. Aztán magas fokozaton verjük, amíg habos-magas és krémes állagú nem lesz. Ehhez kell 20 perc. Bizony! Nem tréfa. Viszont megéri. A többi piskótareceptben a fehérjét és sárgáját külön dolgozzuk fel. Ám ebben a receptben együtt verjük fel, és mivel utána keveset kavarunk, több levegő marad a tésztában, kevésbé törik össze a hab. Ennek eredményeképp a piskótánk is magasabb lehet, ha jól dolgoztunk. Ha még nagyobb volument szeretnénk elérni, akkor tegyük hozzá a hideg vizet, vagy az egészet állítsuk meleg vízzel teli edénybe.
Ha kész, kivesszük belőle a keverővillákat, és spatulát ragadunk. (Nekem ez vált be a legjobban.) A  lisztes keveréket két részletben a habos tojás tetejére szitáljuk, és óvatos mozdulattal belekavarjuk. A profiktól ellesve az a legjobb, ha középen kettéválasztva és egyet az óramutató járásával megegyező irányban kavarintva-forgatva haladunk, a tálat közben lassan forgatva. Így kíméletesen dolgozzuk bele a lisztet a masszába. Addig folytatjuk, amíg színre és állagra homogén lesz. Ekkor beleöntjük a formába, eligazítjuk a tetejét úgy, hogy középen kicsit mélyebb legyen, mint a szélén. Ezt azért, mert a közepe hajlamos felpúposodni. Így egyenletesebbre sül a piskótánk. Ezután betesszük a sütőbe. 20-25 percig tilos megnézni és nyitogatni a sütő ajtaját. Utána meg lehet nézni, jó már-e a tészta. Ha a tű- vagy fogpiszkálópróba alapján kész, 5 percig nyitott sütőajtó mellett a sütőben hagyjuk hűlni. Aztán rácsra szedjük és hagyjuk még 10 percig magában. Ezután a tortakarika mentén késsel elválasztjuk a forma falától, és leemeljük azt. Megfordítjuk, és az edény alját és a sütőpapírt lehántjuk róla. Tiszta konyharuhába bugyolálva hagyjuk teljesen kihűlni, lélegezni.
A csokidíszek készítése:
A jó minőségű csokoládét vagy tortabevonót gőz fölött megolvasztjuk és egy műanyag zacskóba töltjük. Apró lyukat vágunk a zacskó csücskén és sütőpapírra kanyarítjuk a díszítő cirádákat, szívecskéket. Ha fényesebbre szeretnénk adjunk hozzá 2-3 ek. étolajat. Ám számoljunk vele, hogy nehezebben dermed és könnyebben olvad ezután.
Kiváló a tapasztalatom azonban a mikrózható tasakos tortabevonóval. Nagyon alkalmas a csokidíszekhez, és jó a tartása. Felmelegítés után zacskóba töltjük. Ezzel kicsit gyorsabban kell dolgozni, mert hamarabb köt.
Ha kész a megírt ív, mehet a fagyasztóba. Ha ott pihen, díszítésnél könnyen jön le a papírról és nem olvad meg azonnal a kezünk melegétől.
Én az első tortára 12 tulipánszerű felső csokidíszt, egy középső cicát és 12 kis szívecskét készítettem az oldalára (természetesen jóval többet készítettem ezekből, hátha elreped valamelyik díszítés közben). Ha nem könyörög a lányotok, hogy legyen középdíszítés, érdemes elhagyni. Sőt, az oldalát se kötelező díszíteni. Épp eléggé díszes lesz a torta a 12 nagy csokidísszel is.
A csokoládé krém elkészítése:
A margarint vagy vajat kivesszük a hűtőből. Mialatt a pudingot készítjük, hadd álljon.
Két tasak pudingport teszünk egy tálba és a tejnek kb. a felével vagy egy kicsit kevesebbel simára keverjük. A tej másik felét feltesszük forralni. Még a forrás előtt nem sokkal belekavarjuk a kikevert pudingot. Állandóan kevergetve jó sűrűre főzzük. Aztán mikor kész, hideg vízbe állítva kihűtjük.
Amíg hűl a puding, egy keverőtálban a kockamargarint vagy vajat a cukorral habosra keverjük. Ajánlom itt is a mixert. Addig keverjük, míg a cukor nagyjából teljes egészében felolvadt, és nem ropog benne. A pudingot a mixerrel egy kicsit átkeverjük, így nem marad csomós a krém, aztán a vajas-cukros keverékhez adjuk és az egészet habosra összedolgozzuk. Aki ennél könnyebb állagú krémet szeretne, az 5 tojás fehérjéből keményre vert habot beleforgatva lazíthatja. A krém ettől könnyebb lesz, de ugyanolyan jól megáll, és formázható. Én enélkül készítettem.
A torta összeállítása:
A piskótát felvágjuk (nekem csak félbe sikerült, aki ügyesebb, az vághatja háromba is, mert úgy jobb az íze). A lapokat 3-3 ek. rumaromával ízesített kávéval egyenletesen megöntözzük. Az alsó piskóta lapot megkenjük ribizli lekvárral, majd a csokoládé krém kb. 1/3-adát (picit többet) elterítjük rajta. Ha kész, beborítjuk a tetejével, és azt is megkenjük a lekvárral. A tetejét és oldalát is bevonjuk a csokoládé krémmel, úgy, hogy maradjon a díszítéshez is. Ha kész, elkészítjük a meggyzselét.
A meggybefőttet leszűrjük, 13 szemet a díszítéshez félreteszünk. A levéből 1 és fél dl-t a tortazseléporral elkavarunk és felforralunk. Amíg hűl egy kicsit a zselé, a torta közepét kirakjuk szorosan egymás mellé helyezett, lefelé fordított fél meggyekkel s az egészet sűrűn - hogy ne legyen rés szöknie a zselének - körberakjuk egész meggyszemekkel, úgy hogy még 3 cm sáv maradjon a torta szélén díszítésnek. A még meleg zselével leöntjük, és így rögzítjük bevonjuk a meggyszemeket. Ha a zselé megfolyna, leemeljük a krémről a folyásokat, és kijavítjuk a maradékból.
A díszítésnek meghagyott csokoládékrémet habzsákba töltjük. 12 habrózsát nyomunk a szélére, ezekre kerülnek majd a díszítő meggyszemek, és középre egy nagyobb habrózsát, ide kerül a középső meggyszem. Ennek tetejére is kerül egy picike rózsácska, hogy tartsa a középső nekitámasztott csokidíszt - ha van. A maradék helyeket tetszés szerint habgirlanddal, -cikornyákkal díszítjük. Miután a meggyszemeket elrendeztük,  elővesszük a csokidíszeket, és ferdén, a girlandok tetejére ültetjük, nyomjuk a 12 nagy díszt. A kis oldaldíszeket a meggyszemek alá illesztjük. A középdíszítést a középső habrózsa körül lévő habgirlandban és a meggy tetején lévő rózsában támasztjuk-tapasztjuk meg.
Már csak be kell tenni a tortát pár órára a hűtőbe, hogy egy kicsit összeérjen.

Elárulom, hogy az oviba is kellett vinnünk tortát, és az még egy fokkal jobban sikerült, mint a képen látható. (Bizony, újra elkészítettem... ha elalszom a gép előtt, ébresszetek fel... :D) De sajna a nagy reggeli sietségben elfelejtettem lekattintani... Az óvodai tortára 12 nagy, csíkos szív, 24 kicsi szívecske, és egy esernyő (ez Cicuka óvodai jele) meg egy cica volt a középső díszítés.
Viszont teljes így is a győzelem! A dadus néni elámult rajta, amikor kiderült, hogy házi készítésű volt, és megdicsérte a díszítést! :-)
Ja, és hogy miért készítem én a tortát és nem a cukrászda? Azért, mert 1) szeretek tortákat készíteni; 2) nem vagyok mindig megelégedve a cukrászdaival, különösen ha ár/érték/küllem/íz szempontjából nézzük; 3) az otthoni, saját készítésűnek nagyobb számunkra (a mi családunkban) az értéke; 4) annak idején megfogadtam, hogy én készítem majd a jeles ünnepekre a tortát, hogy mindig örömet szerezzek vele. Ez azért is adódott így, mert amikor Bikfic - a férjem - első Eszterházy tortáját készítettem, nagy siker volt. Bikfic ki is jelentette: te készíted majd a gyerekek tortáit is (akkor még nem is voltunk házasok :) ). Anyósomtól pedig megkaptam az első dicséretet: ha ilyen jó tortát készítek, miért nem tanulok cukrásznak? Hát, ezek után dagadozott a mellem. És persze elszántam magam, hogy megvalósítom. Emlékszem, nekem milyen öröm volt az otthoni torta. És az is, amikor Bikfic készített nekem tortát... Ezek után egy életre szóló lelkesedéssel vetettem bele magam ezekbe is. És az sem tántorít el, hogy történetesen egy nem sikerült. A csorbát kiköszörültem mostanra. :-)