A lelki töltekezés napja avagy hitoktatói továbbképzés

Igen. Jelentem alássan, hitoktatói továbbképzésen vettem részt. Mit kerestem ott? Nem említettem volna? Szeptembertől hitoktatást vállaltam. A személyiségi jogok értelmében nem írom meg, hol vagyok hitoktató. Ilyet csak magánban annak, akit érdekel. Az életem olyan lendületessé vált számomra, mint fiatal koromban, amikor egyik programról a másikra jártam... Két csoportot tanítok hétfőnként.
Egy kedves hitoktató bácsi, akinél hospitáltam, most nagyon beteg, és úgy volt egy fél évig átveszem tőle a csoportjai egy részét, s aztán ő majd visszaveszi. Most úgy áll a dolog, hogy még betegebb lett, s azóta nem sok remény van, hogy visszaveszi tőlem a tanítást.
Itt állok, a mély vízben, nyakig. Kezdőként. Bizony, eléggé illetéktelennek érzem magam sokszor. Csak egyetlen dolog miatt nem hátrálok meg: azért mert Isten megmutatta, hogy ez a hivatásom, ezt bízta rám, erre teremtett, ennek gondolt el. A családanyaság mellett természetesen. Nem hagyta, hogy a vizsgáimon elhasaljak, s most is, bár az abszolútóriumom még nincs meg, mert hiányzik egy ősrégi első féléves aláírás (nincs róla bizonyíték, hogy megcsináltam :-( ), lehetőséget ad nekem arra, hogy ezt rendezzem, s ne kelljen költségtérítésképpen (10 félévemet felhasználtam, ez már költségtérítés köteles félév) egy tantárgy miatt súlyos 100ezreket kiadnom (a sulimban ugyanis új dologként behozták azt, hogy csak kreditenként kell fizetni egy bizonyos összeget). Hála legyen az Ő nevének! Nem voltak hiába sem az én, sem hittanárságom védőszentje, Vianney Szent János imái... Bár valljuk be, amúgy sem vesztek volna kárba az imák... Hiszen azok célja Isten akaratába való belehelyezkedés...
Szóval, mivel ugyancsak nem szeretnék személyiségi jogok megsértője lenni, nem részletezem, mi történt, inkább megosztanék veletek néhány gondolatot, amik szíven találtak, attól a kármelita atyától, aki az előadást tartotta. Szabó Kristóf atya (most nem tudom, jól emlékszem-e, ezért bocsánatot kérek, kedves Kristóf atya, mindaddig, míg ki tudom javítani, ha nem helyesen emlékszem...) természetesen beleegyezett, hogy ezeket közkinccsé tegyem.
Nem vagyok képes az atya szavait idézni. Még most is itt kavarognak a fejemben és szívemben. De át tudom elmélkedni, mit jelentettek számomra, s a saját gondolataimmal tudom csak elmondani őket. Mindezt nézzétek el nekem, Kedves Olvasóim.

A helyes Mária tisztelet volt a téma.
Kristóf atya ezt helyesbítette, hogy ez igazából helyes Mária szeretetet jelent. Hiszen az édesanyánkat is szeretjük, túlzó módon is akár, és ez nem baj. Égi édesanyánkat is szerethetjük és kell is őt szeretnünk, túláradó módon. Ahol Mária szeretete föléleszti a Jézus iránti még nagyobb szeretetet, ott biztosak lehetünk benne, hogy az illető helyes képpel rendelkezik Istenről, Jézusról és Máriáról. Ami azt illeti, sok helytelen Mária tiszteleti forma - mint amilyen az ő előbbre helyezése, kívánságautomataként való használata, vagy társmegváltóként való "imádata" -  abból adódik, hogy torz az istenképünk.
Igazából én nem szeretek arról beszélni, milyen az istenképem. Számomra az egyik legmeghatározóbb megtapasztalás az volt, amikor félretettem az istenképemet, hogy az igazi, valóságos személyű Istent megismerhessem. Imádkoztam ezért, mikor rájöttem, hogy van istenképem, de Istenem, akit ismerek, nincs. És az Úr meghallgatott. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen ismerném Istent. Ő végtelen, s én véges és kicsi vagyok. Végtelen marad az, amit belőle nem ismerek. Ám az, hogy az Ő személyéhez imádkozhatok, hogy Jézust személyesen ismerhetem, mégis fontos különbség nekem.
Az atya mesélt még a Kármelhegyi Boldogasszony Sarutlan Testvéreinek Rendjéről, ahová ő tartozik. Mesélte, hogyan alakult meg a rend. És hogyan fejlődött tovább. Egyes részek, amelyekről már olvastam, ismerősen csengtek: Avilai Szent Teréz munkássága, vagy Keresztes Szent János rendalapítása. Tetszett, amilyen szeretettel beszélte el az atya, mit jelent az, hogy ők a Boldogasszony testvérei. Amikor még a Kármel-hegyen megalakult a rend, építettek egy kápolnát, amelyet a Boldogasszonynak szenteltek. Úgy érezték, ő az, aki leginkább meg tudja mutatni az utat, ahogyan Istenhez közeledni kell: mindig figyelmesnek lenni, és meghallani Isten indításait, és alázatosan követni azokat. Királynőnek tekintették, akinek birtokában vannak. S akié minden erény, amit elértek. Megszívlelendő alázat, ugye? Ezután tovább léptek egy fokot, és Máriára édesanyjukként tekintettek a kármel szerzetesei. És még tovább léptek: úgy kezdtek tekinteni rá, mint nővérükre, aki előrehaladottabb a hitben náluk, aki a Mennyei Atya gyermeke. Ezért "Testvérei". Mária a legtökéletesebb tanítvány. Az ő mennybemenetele Krisztus érdemei miatt történt meg.
A kármeliták skapulárét hordanak. Ez a ruhadarab fontos jelentéstartalommal bír. Egyrészt, amikor a rendet a nyugati Egyház (mivel ők a keleti Egyházból származtak) nem akarta befogadni, a Szűzanyához imádkoztak, hogy tegyen valamit értük, ha szeretné hogy megmaradjon a rend. A Szűzanya a skapulárét adta nekik. Hordjátok - mondta - s én megmutatom, hogy szükség van tirátok. Így is lett. A skapulárét, mikor felöltik, úgy veszik, Mária habitusát - ami jelent öltözetet, de jelent saját magát, lelkületet is - öltik magukra. Ez jelenti azt is, hogy Mária tapasztalataival közeledem az én életemhez.
Kérdem én, mi ez, ha nem az egyik legjobb módja annak, hogy megértsük ki és mi az életünkben az Isten szent Szülője? Nekem, mint nőnek, akinek Mária szerep példakép is, különösen fontos. Az ő életében - ahogy Kristóf atya is mondta - a középpont Jézus. Egy megélt imádság fizikális jele. Jézus Máriának a mindene. A gyermeke és mestere, az Úr, akit Mária szeret. Mária pedig az ő legtökéletesebb tanítványa.
Ő volt az, akit napba öltöztetett asszonyként említ a Jelenések könyvében János. Máriát ebben a képben ragyogónak látjuk. És itt az atya mondott valami nagyon fontosat: Isten maga a nap. Tehát Isten önmagába öltöztette Máriát. Az ő dicsősége ragyog a mi szemünkbe rajta keresztül. Mária átistenült, megdicsőült, szent ember lett. És azokká válhatunk mi is az ő nyomdokain.
Volt szó még arról is, hogy mai napig azt hiszik az emberek, hogy a misehallgatás kötelező. Ha szó szerint vesszük ezt, nem jutunk el a lényegéhez. Nem ez a kötelező. Mert nem ugyanaz, ha szentmisét rádión hallgatom, vagy tévén nézem, mintha részt veszek rajta. A részvétel, a tevékeny részvétel a fontos. Hogy ott legyek Jézusért, s ha már érte vagyok ott, magamhoz is vegyem őt.
S ami ma leginkább szíven ütött - valóságos koppanás volt a szívemen - az ez a kifejezés volt: a templom lakott. Isten által lakott hely. Ez csak a katolikusoknál van így. Ezt a szívembe zártam. Ezt adom át a tanítványoknak is, akik hozzám járnak.

Azt is elárulom, Kristóf atyának köszönhetően, ma megkaptam a fókuszpontokat, amelyek a legfontosabbak hitoktatói és családanyai pályafutásomban. Ez nem kis dolog. Hálát adok érte Istennek, hogy ezt megadta nekem!

Még egy utolsó gondolat Kristóf atyától. Nagy kedvencem Rubljov Troicája (Szentháromság ikonja). Sokat tudnék mesélni róla, mint ahogy nekem is sokat meséltek, mit jelent, hogyan alakult ki ez az ábrázolási mód, és ki kicsoda a képen. Ám most egy új szempontot kaptam a kép szemléléséhez. A Szentháromság asztalánál, a két szélső Személy között van egy üresen hagyott hely. No, az a mi helyünk. Oda kell eljutnunk. Oda vár minket Isten, hogy részesei lehessünk az ő szeretetközösségének. Mária is oda jutott el. Ez a mi helyünk. Menjünk, jussunk el arra a helyre!
Itt van reménybeli helyünk! :-)

Megjegyzések

  1. Kedves Zsófi! Köszönöm ezt a bejegyzést! Csak ennyit mondok.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Nikolett!

    Örülök, ha neked is javadra vált! Váljék lelki egészségedre! :-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Zsófi! A tegnapi nap találtam rá írásaidra, amelyek
    kivétel nélkül nagyon jók! Megköszönöm a Szentléleknek,
    mert tudom, hogy a tegnapi természetjáró túra helyett - amelyre nem mentem el - a Te honlapodra vezette a kezemet,amit egy ajándéknak tekintek. Mindegyik írásodból
    sugárzik mély hited, melyekkel teljes azonosulásban vagyok.Kérlek folytasd tovább!
    Imádsággal és szeretettel: Éva

    VálaszTörlés
  4. Kedves Éva! Nagyon szépen köszönöm dicsérő és bátorító szavaid! Örülök, ha bármit is adhattam, segíthettem. Sokszor felmerül bennem, merő magamutogatás-e, vagy időpazarlás-e ez a blog, vagy valóban betölti-e a tanúságtétel funkcióját, amiért létrehoztam. Köszönöm a megerősítést!
    Imával és szeretettel: Zsófi :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez