Barbi báli ruhája

Részemről nem szándékoztam Barbie babát venni Cicukának. Ezek a babák csak arra jók, hogy a lányokat egészségtelen önértékelésre és fogyasztói gondolkodásra neveljék. Sőt, én még Czakó Gábor meghatározásával is egyetértek, melyet a Magyar-Magyar Nagyszótárban írt meg (Barbie: lélekszobrocska, prütykölni nem csak tud, tanít is).
Barbi a teljes öltözetben
De nem egyszer fordult már velem elő, hogy amit én - sőt mi, a szülei - nem tartottam jónak, az akaratom ellenére bekerült az életébe, és mivel számára vonzó volt, már nem volt visszaút.
Így jártam pl. a műanyag klumpával. Igen, azzal a lyukacsos műanyag klumpával, ami annyira divatos manapság, s amit sok gyerek lábán is megtalálunk tarka gumifigurákkal telecsicsázva. Mivel volt alkalmam kipróbálni, és nekem nem vált be, mivel óhatatlanul is mindig belefülledt a lábam, úgy gondoltam, ilyet Cicukára rá se adok. Az ő kis fejlődő lábának inkább kell egy jó magas szárú, sarkat megfogó, jó tartást biztosító szandál, mint egy ilyen papucs. De aztán a nagyszülei mégis vettek neki - annak ellenére, hogy ők a legnagyobb kritikusai az énáltalam választott cipőknek, ill. ők aggódnak legjobban, nem marad-e lúdtalpas a gyerek. Úgy alakult. Nem volt megfelelő szandálja Cicukának, amíg náluk volt, és a pillanat hevében vettek egy pár fehér kis klumpát, amire ő maga választhatta ki a gumifigurákat. Hát melyik gyerek tud ennek ellenállni? 
Mikor megtudtam, persze nem kissé lettem morcos. Mert kész tények elé lettem állítva. Senki meg sem kérdezte, én szeretném-e, én mit szólok hozzá. Igen, én csak az anyja vagyok... :-) Aztán be kellett látnom valami fontosat. Már nem lehet visszacsinálni. És Cicukának tetszik. Nem lehet a dolgot nem megtörténtté tenni. Nem akartam a lányom látható örömét se elvenni. Vagy hajlandó vagyok elfogadni, hogy ez van, vagy nem, de akkor sokakat haragítok, bántok meg. Így az előbbinél maradtam. És később jól jött néha a fehér klumpa, még ha nem is szeretem, és a mai napig úgy gondolom, én nem veszek neki ilyet.
No, ugyanígy került Cicuka életébe a Barbie baba. Egy baráti házaspár lányától örökölte az elsőt. Azzal még nem sokat játszott. Néha elővette, és a szörnyű, tiszta műanyag ruháját próbálta levenni róla, bár az csak akkor sikerült, ha a baba fejét is levettük...
Aztán kapott még egyet, mert a nagyszülők valahonnan használtan szerezték. Meg ráadásnak egy másik (nem Barbie típusú) babát is, aminek szalmakalapot ragasztottak a fejébe. Mindkettő mezítelenül vándorolt Cicuka birtokába. A Mama pedig mondta, majd ruhát kell nekik varrni.
A szalaggal megkötött kalap
Ha már megtörtént a baj, vagyis gazdagabbak lettünk 2 Barbie babával is, akkor úgy éreztem, ebből a helyzetből kell a legjobbat kihozni. És én is el kezdtem gondolkodni azon, hogy ruhát kéne varrni nekik. Ugyan a Mama varrt egy pár egyszerű nyári ruhát, engem mégsem hagyott nyugodni, hogy lehetne akár valami szép, királylányos ruhát varrni nekik. De nem Barbie stílusban...
"Ridikül"
Állandóan Jane Austen és Elisabeth  Gaskell hősnők suhantak a szemem előtt empire és biedermeier ruhákban és kalapokban. De hogyan álljak neki? Hogyan tudok olyan ruhát alkotni, amit le is lehet venni a babákról, mégis szűk a derekán... Aztán rápillantottam a smokkolt nyári maxiruhámra, és megszületett a megoldás, gumicérnával behúzott-ráncolt ruhaderekak! 
Amikor idáig értem, tűt és cérnát ragadtam, szalagokat vettem, gumicérnát és édesanyámtól maradék anyagokat kértem, amihez csipkeszalagot is kaptam. 
Hamar elkészült a ruha, az alsószoknya. Mivel nem tudok igazából varrógéppel varrni, kézzel álltam neki.  Kissé ideges voltam, hogyan csinálom meg az ruhaujjakat, de olyan sok Burda szabásmintát láttam, hogy nem volt nagyon nehéz készíteni egyet. Mikor már kész volt a ruha, a kalap karimáját és a cipőket vékony karton sablonok segítségével oldottam meg. Forró ragasztóval az anyagra ragasztottam a sablonokat. 
A kendő és a táska már szinte meg se kottyant. A kis gyöngysort és -nyakéket elasztikus damilra fűztem.
Íme a teljesen házi készítésű babaruha-költemény!

Darázsolt derekú, smokkolt ruha, pöttyös alsószoknyával, hozzáillő kalappal, összeillő vállkendővel és táskával, kásagyöngy kiegészítőkkel
A kalap háta nem
olyan jól sikerült,
mint szerettem volna,
de így is eléggé idézi
Elisabeth Benettet...
Balettcipő fazonú "bocskor"

Később, amikor már nyakig benne voltam a varrásban jutott eszembe, mennyi pozitív lehetőség rejlik benne. Egyrészt, ez a ruha különleges. Ilyen nem lesz még egy. Másodszor, ez a ruha abban segít, hogy ne érvényesüljön a fogyasztói szellem. Hogy ne modern divatbigét, hanem királykisasszonyt neveljen a lánykámból. 
Hogy mindehhez mit szólt Cicuka? Sürgetett, hogy készüljek el a ruhával. Aztán azzal nyaggatott, hogy a Barbi (mert a baba ezt a nevet kapta) nem tud elmenni a bálba, amíg nincs cipője... (Hamupipőke után szabadon...) Aztán minél több kiegészítő lett készen, annál inkább készülődött a baba a bálba. 
 Amióta ezzel megvagyok, azzal nyaggat, hogy a Bori és Kati babáknak mikor lesz már ruhája... :-)

Megjegyzések

  1. Nem hiszem el, hogy senki se jegyezte meg, hogy ez egyszerűen LENYŰGÖZŐ!!! És fantasztikus!
    Gratulálok a ruhához, állandóan visszanézem a cikket, annyira odavagyok érte. Irigykedem a lányokra :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm... Néha én is irigykedem. Olyankor leülök közéjük babázni, és néha azon kapom magam, hogy néha nélkülük is babázom, mert "ej, ennek a babának milyen kócos a haja...". :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat