A dalai lámás bejegyzésről és a rá érkezett megjegyzésekről

Illusztráció innen.
Mikor az előző bejegyzésemet megírtam, számítottam rá, hogy vegyes érzelmeket vált majd ki. Ezzel együtt nem feltűnési viszketegségből, hanem tanúságtételként írtam meg.
Kaptam is néhány névtelen és egy felhasználói névvel ellátott háromszoros megjegyzést, amit nem tettem közkinccsé.
Miért?
Egyrészt azért, amiért moderálom az oldalamra érkező megjegyzéseket: hogy megtartsam az oldal épületességét. Ehhez semmi köze annak, hogy jól tűröm-e a kritikát, vagy sem. Egyszerűen nem vagyok hajlandó meddő vitát folytatni senkivel. A névtelenek arra se méltattak, hogy legalább egy képernyő-nevet vagy egy igazit aláírjanak, tehát ők nem vállalták fel a véleményüket, míg én a saját nevem alatt írtam meg a posztot.
A másik, névvel ellátott megjegyzéssorozat bár sok érdekes részt tartalmazott, sajnos nem volt alkalmas arra, hogy közzétegyem. Alap beállítottságában ugyanis nem kezelt egyenlő partnerként a szerzője, így pedig csak veszekedni lehet, megvitatni dolgokat nem. Sok volt benne továbbá az olyan rész, amely összezavarta volna csak a helyzetet még jobban, bár eredeti célja a tisztázás volt, azzal kezdve a sort, hogy lerántja a leplet a forrásomról. Mégis, mindent összevetve nincs értelme olyan vitába belekezdeni, amelyben hamar valamelyikünk a másik értelmi képességeit hiányosnak fogja tartani. Ez az oldalnak nem célja. Ez a személyes tanúságtételem.
Másodrészt nem az a célom, hogy azokkal vitázzak, akik buddhisták. Ez eleve nagy nehézségekre van ítélve, mivel teljesen más a teológiai fogalomtárunk. A vallások közötti különbséget ne is említsük. A célom az, hogy akikkel egy közösségbe, az Egyházba tartozunk, azok tisztán lássanak.
Szinkretista tévedés azt hinni, hogy minden vallás egyenlő, mert mindegyik Istent keresi, és emiatt behelyettesíthetőek. És azt veszek ki, ami nekem tetszik, és azt vetem el, ami nem tetszik. Ez nem lelki csemegepult. Ez halálosan komoly dolog, az életünk, a lelkünk, az üdvösségünk a tét.


Megjegyzések

  1. Olyan tisztán látod a helyzetet! Öröm olvasni!!! Mindkét bejegyzés nagyon jó!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm!
    Az érdem a férjemé is. Ő segít nekem ilyen tisztán látni. :-)

    VálaszTörlés
  3. Hihetetlen, mennyi közös van a keresztény (jelen esetben a Te), és a buddhista (Alaptanítások szerinti) álláspont között!

    "Szinkretista tévedés azt hinni, hogy minden vallás egyenlő, mert mindegyik Istent keresi, és emiatt behelyettesíthetőek. És azt veszek ki, ami nekem tetszik, és azt vetem el, ami nem tetszik. Ez nem lelki csemegepult. Ez halálosan komoly dolog, az életünk, a lelkünk, az üdvösségünk a tét."

    Ez így van! Nagyon sokan hivatkoznak a buddhista filozófia "mindentelfogadniugyahogyvan" típusú, a buddhisták által csak "buddhista-paneleknek" nevezett "érvekre". Ezek az emberek általában new-agesek, vagy szinkretisták, gyakorlatilag csak kifogásokat keresnek, hogy egyik vagy másik vallásból "kihagyhassák" azt ami nekik épp nem tetszik. Ez azonban lehetetlen. Minden vallás úgy kerek egész, ahogy van. Ha valamit kiveszel belőle, akkor az már nem az. A keresztényeknél (legalább is én így láttam) a templomba járás szokott "gond" lenni egyeseknél. A buddhistáknál általában a meditáció okoz ilyen gondokat. "Jaaj... fáj a lábam... minek vagyok itt, áá, ez nem is annyira fontos, stb..." - holott a buddhizmus alappillére a meditációs gyakorlati tapasztalás. E nélkül lehetetlen megérteni és gyakorolni a Tant.

    A másik ilyen dolog, mikor valaki egyszerre mondjuk sámánista és keresztény. De ez sem működik. Vagy ez, vagy az. Egyszer egy szerzetes megkérdezte a Buddhát, hogy gyakorolhatja-e a hindu gyakorlatokat is, a Megszabadulás nagyobb reményével? A Buddha ekkor mondta el ezt a híres mondatát: "A Tathágata (Beérkezett -> a Buddha elnevezése önmagára - P.Cs.) útja az egyedüli, mely megnyugváshoz vezet, mely megszünteti a szenvedést, mely eljut a Megszabadulásig. Ez az Egyetlen Út."

    Mindegy melyik vallást követed. Akkor nevezheted magad igazán a követőjének, ha nem keresel kifogásokat és kibúvókat, nem szemezgetsz, hanem kitartóan követed választott hitedet. Mert Neked az az Egyetlen Út. Persze, lehet, hogy valaki találkozik egy másik tanítással, s úgy látja, hogy az jobb, azzal az élete jobban ki tud teljesedni. Azonban ez megint más. Ez Keresés, nem pedig kényelmes lustaság. És a Keresőt támogatni kell, nem bántani, hanem segíteni, hogy megtalálja a számára megfelelő Utat. Ha ez nem az az út, amin Én, vagy Te járunk, hát nem az.

    Mikor a Buddha Készaputta városában tanított, a Kálama nemzettség tagja eléjárultak, hogy a tanácsát kérjék: a sok-sok tanító és vallás közül melyiket kövessék, melyik az Igaz Tan? A Buddha ezt mondta nekik: "Hallgassatok ide, kálámák! Ne hallgassatok mendemondákra, hagyományokra, napi véleményekre, szent iratok tekintélyére, puszta észokokra, logikai következtetésekre és kiagyalt teóriákra; ne hallgassatok előnyben részesített véleményekre, személyes erények benyomására és egyetlen egy Mester tekintélyére sem! Ha azonban, kálámák, ti magatok felismertétek, hogy ezek a dolgok jók, ezek a dolgok nem megvetendők, ezeket a dolgokat a bölcsek is dicsérik, gyakorlásuk és betartásuk jó hatású és boldogsághoz vezet, akkor fogjatok hozzá, és tartsatok ki mellettük." /Káláma-szutta: Anguttara-nikája, Tika nipáta, Mahávagga, 65. szutta./

    Tisztelettel,
    Pájer Csaba

    VálaszTörlés
  4. Meg kell hogy mondjam, egészen meglepődtem, hogy pont ezt a mondatomat emelted ki, mint hasonlósági pontot, de megértem, azok alapján amit leírtál. És örülök, hogy ebben egyetértünk. Úgy vélem, a New Age-el nektek, buddhistáknak is sok gondotok lehet. És valószínűleg a renométokon is sokat rontanak a jelenlétükkel.

    Kíváncsi vagyok, ugyanígy gondolod-e, amikor "keresztény meditációs technikákról" van szó. Ha jók a megérzéseim, ezen is egy véleményel leszünk talán.
    Mivel szerintem is - amennyire én megismerhettem a buddhizmust - a meditáció lényeges eleme a buddhizmus gyakorlásának, nem leválasztható üres technikaként és behelyettesíthető egy másik vallási környezetbe. Új környezetébe helyezve a buddhista értelemben vett meditáció természetesen a buddhista értékrendet és szemléletet fogja közvetíteni. A keresztény kontemplációnak, szemlélődésnek is megvannak a keresztény gyökerei, amit lehet gyakorolni.

    A két vallásban én is sok hasonlóságot látok. Szeretem én is ezeket kiemelni elsődlegesen. Pl. hogy az együttérzés fontos minekünk is. És elkötelezettségre feltétlen szükség van mindkettőhöz. "Aki az eke szarvára tette kezét és visszanéz, nem lehet a tanítványom." - mondja Jézus.
    Ám tudatosan emelem ki a különbségeket is, mely a két vallás jellegzetes identitását alkotják, és ellen szeretnék állni mindenféle összemosási kísérletnek (másoktól tapasztalok ilyet). A kettő annyira radikálisan más a sok közös vonás ellenére is. Az irányultságok, a fogalmak és a szóhasználat, a személyességi szintek mind-mind sok különbséget mutatnak fel. Számomra sosem lehet mindegy, Jézus csupán egy tanító-e a többi szellemi vezető között, vagy pedig az Élő Isten fia. Borzasztó nagy lényegi különbség van közte.
    Jól látszik ez a különbség abban is, hogy ha jól próbálom megfogalmazni magamnak, a szeretetet önös érdekből kiinduló cselekedetként nem támogatandónak élitek meg, helyette a tisztább indíttatású együttérzést gyakorlod, míg én az együttérzést csakis a szeretetből adódóan tudom elképzelni és gyakorolni. Ebben az esetben az én szeretetfogalmam is mást jelöl, mint a tiéd.

    Tartozom egy köszönettel, mert elolvastad az összes bejegyzést, és nem csak a legelsőt. Sokan nem jutnak el idáig. Mert ha valaki az összeset elolvassa, világossá válik számára, hogy ezek a bejegyzések egy fontos lelki folyamat részeként keletkeztek.

    Remélem, nincs a soraimban zavar, bár igen kevéssé tudtam már jól használni az agyam ilyen későn... :D

    VálaszTörlés
  5. Azt hiszem, azonos állásponton vagyunk. Ami a meditációt illeti: számtalan fajta-féle van, a keresztényi "kontemplációtól" a vadzsrajána-buddhista imaginációs technikákig. Azonban, mint írtad, e sokféle meditáció sem behelyettesíthető a másikkal. Ahhoz, hogy egy keresztény buddhista meditációt tudjon gyakorolni (úgy, hogy abból tapasztalás is legyen), ahhoz a buddhai Tan egy bizonyos szintű elfogadása szükséges, legalább a gyakorlat idejére. E nélkül ugyan is egy keresztény embernek egyszerűen nem jelent semmit a buddhista meditáció. És ugyan így fordítva.

    Jellemzően úgy szokták Nyugaton a buddhista meditációt (is) "eladni", mint egy módszer, amivel "kiüríthetjük" a fejet. Ez azonban nem igaz. A buddhista meditáció célja a Megvilágosodás elérése, ehhez pedig a Tudat kézben tartása. A Tudatban, a mindennapi észlelések és érzékelések hatására, folyamatosan gondolatok és vágyak keletkeznek, bukkannak fel, majd múlnak el. Az esetek 99%-ban ezek a gondolatok és vágyak uralnak minket, és nem fordítva. Olyan "vaksi" denevérhez hasonlítunk, aki ide-oda vágódik, faltól-falig, csalóka megérzésekre hallgatva. Azonban ha figyelmünk éber és összeszedett, képesek vagyunk rá, hogy ne ragadjuk meg a gondolatokat és vágyakat, hagyjuk őket felbukkanni, majd elmúlni, anélkül, hogy görcsösen próbálnánk őket tovább fejtegetni, vagy "beteljesíteni", ezzel sok sok szenvedéstől kímélve meg magunkat és a világot. Mikor egy buddhista leül meditálni, ezt gyakorolja. Ahogy épp ma reggel az egyik tanárom mondta: "Figyelmét a belégzésre helyezi, így gyakorol. Figyelmét a kilégzésre helyezi, így gyakorol. A tartás egyenes, az ülés fegyelmezett."

    (Megj.: a légzés figyelése gyakorlat az összpontosítás fejlesztésére, és törekvés arra, hogy ne akarjuk irányítani a légzést, hogy ez által képesek legyünk pusztán csak szemlélni a tudati folyamatokat, ahelyett, hogy megragadnánk őket, s velük együtt sodródnánk a mindennapok szürke tömegében.)

    folyt. köv

    VálaszTörlés
  6. Jézusról hasonló véleményen vagyunk. Számomra egy ember, egy nagy, a Buddhához mérhető Tanító volt, aki Megdöbbentő mennyiségű indiai, azon belül is, elsősorban buddhista tanítást vett (vehetett?) át. (Egyes, nem-buddhista vélemények szerint Jézus egészen biztosan járt Indiában, vagy találkozott indiai filozófusokkal, mert tanításai olyannyira hasonlóak az indiai rendszerekhez, és oly nagyon különböznek a "nyugati" szemléletektől. Ezt erősíti, hogy a gyermekkora és kereszthalála előtti néhány év kivételével -amikor tanításait átadta az emberiségnek- nincs említés arról, hogy hol járt, és mit csinált. Ugyanakkor számomra a Buddha sem volt isteni lény, vagy leszármazott. Mivel én a buddhista hagyomány "régi" (hínajána-théraváda hagyomány) vonalához tartozónak tartom magam, s igyekszem szigorúan az Alaptanítások talaján maradni. E szerint a Buddha egy földi ember, talán jómódú királyi család sarja volt, aki tapasztalások útján felismerte a Szenvedést, a Szenvedés okát, a Szenvedés megszüntethetőségét, és az ehhez vezető utat, a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, így érve el a Megvilágosodást, s ezáltal a Nirvánát, a Végső Ellobbanást.

    Ezzel szemben a Te számodra Jézus Isten Fia, aki Isten akaratát és a szeretetet hozta el az embereknek, majd megváltotta bűneiktől őket, azzal hogy kereszthalált halt értük. Számodra pont a Buddha az, aki "csak" egy jó szándékú, ám de "téves" nézeteket valló személy volt, s bár sok tekintetben nézetei megelőzték korukat, Tanítása nem érhet fel Jézus Krisztuséval szemben, hiszen az magától, Istentől ered.

    És azt kell mondjam, ez így van jól. Ameddig tiszteletben tartjuk egymás nézeteit (nem csak az "alapító" személyéről szólókat, hanem azt is, ahogyan a másik vallás "alapítójáról" vélekedünk!), addig a békés párbeszéd lehetősége adott. Azok, akik azt mondják, mind a két személy "csupán" Nagy Tanító, és minden út egy, pont ezt a kölcsönös tiszteletet veszik semmibe, s értetlenkedek, ha egyik vagy másik oldal sértődötten félrevonul a párbeszédtől. Mind a buddhizmus, mind a kereszténység, felfogásában és céljaiban annyira különböznek egymástól, hogy ha fűnyíró módjára "egy szintre hoznánk" őket, talán pont a lényegük veszne el, az ami egy keresztényt kereszténnyé, egy buddhistát buddhistává tenne.

    Végezetül: Előszeretettel olvasok a vallásokról, különösen a buddhizmushoz is kötődőkről, és mint "jó buddhista" mindig igyekszem minden elérhető nézőpontot megvizsgálni. És lám, a buddhizmushoz kötődő cikkekben fellelhető egy folyamatosság, mellyel a véleményedet formáltad. Ha maradtam volna csak az első, Dalai Lámás cikkednél, egészen biztosan nem fedeztem volna fel ezt, s elkönyveltelek volna valami fanatikusnak, amivel nem csak nagyon modortalanul viselkedtem volna, de ellent mondtam volna vallásom megismerésre törekvő tanításának is.

    Örülök, hogy találtam egy olyan embert, aki képes őszinte véleményt kialakítani a buddhizmusról, úgy hogy közben egy sok ponton egyező, még is nagyon különböző hitet vall, mély meggyőződéssel. Ritka az ilyesmi, és nagyon nagyra tartalak érte.

    Tisztelettel,
    Pájer Csaba

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez