A dalai lámáról, kezdőknek és haladóknak a hitben "reloaded" - azaz a buddhizmus és kereszténység kapcsolatáról

Itt régebben egy másik írás állt, amit még 2010-ben posztoltam. A Dalai Láma látogatott akkoriban ide, és ez az esemény keresztény körökben is igen nagy érdeklődést váltott ki/port kavart fel. Tele volt a város a plakátokkal, melyeken az ő mosolygó arca nézett szembe velünk, a részletes programmal. Akkoriban olvastam az ETHOS újság régi cikkét is, amely a Röttgen házaspár (a buddhizmust elhagyó, kiábrándult volt hívők) kritikájára alapoz. Mint minden olyan kritika, ami csalódásból születik - akár csak az én régi itt szereplő cikkem - be kell lássam, túlzásokat is tartalmazhat.

Bár nem minden megjegyzést tettem közzé, ami ehhez a poszthoz kapcsolódott, azért arra emlékszem, hogy milyen baja volt vele a kommentelőknek. Egyrészt a Röttgen házaspár tanúságát buddhista körökből érkezők nem tekintették hiteles tükörnek a buddhizmusról és a dalai lámáról. És szóvá tették, hogy bizony egyoldalú forrással dolgoztam. Ennél persze durvább kritikák is értek, de már elfelejtettem a nagy részét.
Épp emiatt, amikor barátom T. Á. egy nagyon is jó írását megosztotta velem a buddhizmusról és irányzatairól, közzé tettem, hogy ne csak én legyek vele több.
Sok hatás ért azóta is. Olvastam több buddhizmusból megtért keresztény tanúságtételét. Mindegyik nagyon érdekes volt. Aztán Joseph-Marie Verlinde atya még mélyrehatóbb tanúsága formálta a véleményemet tovább.
Bár az eredetit keresztényeknek szántam elsődlegesen, buddhista szimpatizánsok is látogatták. És ennek az lett az eredménye, hogy végre egyikükkel lehetett tisztességes vallási párbeszédet folytatni. Azóta is hála érte.
És persze a kommentelők reakciói is igen érdekes dolgokra hívták fel a figyelmem. Egyik, amelyet korántsem barátságosnak szántak, azt követelte, hogy vegyem le a régi bejegyzést, arra hivatkozva, hogy nincs összhangban a II. vatikáni zsinat a buddhizmusra vonatkozó elveivel. Bevallom, ez a megjegyzés annyiban elérte célját, hogy sok mindent átgondoltam, újraolvastam és imádkoztam neki köszönhetően, és arra jutottam, ideje a cikket - elérhetőnek meghagyva - levenni, és megírni e néhány év szintézisét.
Az a régi bejegyzésem lassan három éve íródott. És be kellett látnom néhány hiányosságát. Egyrészt, az, hogy csak az ETHOS cikkre támaszkodtam forrásként, nem tett jót neki. És azt a hibát is elkövettem, hogy bár tisztában voltam vele, hogy teljesen más a teológiai nyelvezete a két világvallásnak, mégis a saját teológiai nyelvezetünk szerint értelmeztem a buddhista fogalmakat.
Bár sokan szememre vetették, hogy a másik oldalt nem engedem szóhoz jutni, úgy érzem, mivel ez egy személyes tanúságtétel-blog, nem feltétlenül kötelező ennek teret biztosítanom, tekintve azt, milyen mértékben jelen van az interneten a másik oldal véleménye. Hozzáférhető, könnyedén. Ezt a véleményemet továbbra is tartom. Jelenleg abszolút nincs időm vitatkozni.

Innen folytatom, amint lesz időm rá ismét.









Melegen ajánlom ezután még ezt a posztot:
És még mindig a dalai lámáról...

Kapcsolódó bejegyzések:
A dalai lámás bejegyzésről és a ráérkezett megjegyzésekről
Egy guru vagy Jézus? - Tanúságtétel a jóga és a kereszténység összeférhetetlenségéről

Megjegyzések

  1. Kedves Zsófi! Nagyszerű ez a cikked (is)! Nem is tudok és nem is kell mit hozzátenni.

    VálaszTörlés
  2. Tökéletes. Az utolsó rész megdöbbentett, nem tudtam, hogy a dalai láma ennyire kétkulacsos és köpönyegforgató. Nagyon jó, hogy a Szent Mihály imával zártad a bejegyzést, így el is mádkozza az ember akaratlanul is. Köszönöm, nagyon jó bejegyzés. Örvendek, hogy bár magyar politikusaink meghívták, mégsem jött el Erdélybe, lemondta.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Reina Nicolasa és Apulchra!

    Nagyon szépen köszönöm az elismerést. :-)

    Gábor atya rávilágított valamire, agy kissé kijavítom a bejegyzést.

    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Zsófi,

    köszönöm, hogy a dalai lámáról írt ethos cikket (ami a karizmatikus.hu alatt, kis szünettel, de hosszú ideje megtalálható) kiegészítetted saját gondolataiddal.

    a webmester
    karizmatikus.hu

    VálaszTörlés
  5. Kedves webmester!

    Köszönöm, hogy a cikk rendelkezésre állt számomra a hosszú idő alatt, hogy elolvashassam, meggyőződhessek, felnyissa a szemem, és hogy idézhessem.

    Kívánom, hogy a karizmatikus.hu másoknak is ilyen világítótorony legyen!

    Zsófi :-)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Zsófi!
    Érdeklődéssel olvastam cikkedet! Mint katolikus, egyetértek. 2000-ben volt alkalmam a Lámával úgy találkozni, hogy közelről láthattam, kezet foghattam vele. Nagyon alázatos, hiteles embernek éreztem, láttam. Nekem szimpatikus ma is. Én nem tartom olyan borzasztónak, ha "téríteni" akar, hiszem ez érthető az ő vallásuk részéről is. Ő a saját vallását, hitét tartja a legfőbb értéknek, hát szeretné ezt másokkal is megismertetni. Ebben nem lehet semmi elvetendőt találni. Én mint keresztény is ezt szeretném a magam hitével kapcsolatban.
    Másik, az elnevezés: Őszentsége. Értem én az ellenérvedet, de hát pápát is Szentatyának szólítjuk, nemde...? Őszentségének is mondják, nem pusztán főtisztelendő XY pápa! Erre mit mondjunk? És arra, hogy a papjainkat gyakran atyának szólítjuk! Pedig "egy a ti atyátok, a Mennyei!"
    Ennek ellenérveként a ferencesek a pápát Pápa Úrnak mondják Szt. Ferenc óta, a papok is testvérek náluk. (Pl. fr. XY OFM) Francesco tudott valamit...!
    No, szeretettel az Úrban: Emmánuel
    (emmanuel@citromail.hu)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Emmánuel!

    Köszönöm megjegyzésedet. Elnézést, hogy csak most volt rá időm válaszolni és bemoderálni.
    Szeretném hangsúlyozni, amit írtam is. A vallásokban az igazságnak magvai más és más mértékben vannak jelen. Nem lehet egyenrangúként tekinteni a buddhizmusra és a katolikus kereszténységre, mikor a buddhisták nem rendelik vallásukat személyes istenhez, de Istenhez sem. A kinyilatkoztatás, vagyis Isten beavatkozása a történelembe Jézus Krisztuson keresztül a zsidóságnak történt meg és a kereszténységet hozta létre. Mondhatjuk úgy is, ha minden vallás egy kereső kiáltás Istenhez, akkor a zsidóság és a kereszténység erre kapott választ, s éppen ezért bizony különbözik a többitől, mert ott a kölcsönösség: Isten megszólalása megtörtént.
    A baj nem azzal van, hogy a dalai láma téríteni akar, hanem azzal, hogy ő úgy tesz, azt mondja, nem kíván téríteni, de igazából mégis. Ezzel kíván szimpatikusnak látszani, ám ez mi, ha nem kétszínűség? Legalább lenne őszinte.
    A "Szent" kifejezéssel kapcsolatosan szeretném kifejteni, hogy a szentség fogalma nálunk egészen más, mint más vallásoknál. Isten egyedül Szent. A szentek annyiban szentek, amennyire részesültek Isten szentségéből. Amennyit sugároznak Isten dicsőségébőlből. Tehát bennük is Isten szentségét látjuk és ünnepeljük. A Szentatya Krisztus földi helytartója, hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen - a Szentlélek működése erre a garancia. Mivel az ő hivatása feltételezi az Istennel való együttműködést messzemenőkig - egy különleges karizmát - és a leendő szentek (itt gondolok a Szent páli kifejezésre), vagyis mi, az Isten népének szolgálatát és vezetését, ezért hívjuk őt Szentatyának. Ő is csak annyiban szent, amennyire részesedik az Isten szentségéből. Szent Péter székében ül, aki hivatását Jézus Krisztustól kapta.
    Itt is a probléma az, hogy ezt a keresztény szentségfogalmat a dalai láma szempontjából nem lehet ugyanúgy elfogadnunk, nekünk, keresztényeknek, lévén a Személyes Istennel a dalai láma nincs olyan kapcsolatban, mint a mi Szentatyánk.
    A legvégén szeretném leszögezni, hogy mi, akik Nyugaton élünk, és a kultúránk lehetővé tette, hogy halljunk Jézus Krisztus tanításáról, nálunk másképp veszi ki magát, ha ezek után a buddhizmushoz fordulunk, mint egy keleti embernél, aki a buddhizmusban nőtt fel, és Jézusról még csak hallani sem hallott. Az a keleti ember, aki így is a szeretet cselekedeteit cselekszi, és a lelkiismerete szavára hallgat (ugyanis a lelkiismeret Isten szava bennünk) hitem szerint üdvözülni fog. Az az európai ill. magyar ember, akinek nemzeti történetében a kereszténység nem kis mértékben volt jelen, s akinek lehetősége van Jézusról hallani, s ennek ellenére a buddhizmust választja, azzal van a baj. Jézus Krisztus ugyanis a kapu, amelyen át Istenhez mehetünk. Az ilyen események, mint a dalai láma látogatása jóhiszemű keresztény vagy kereső embereket is letéríthetnek az igaz útról. Ezért írtam a bejegyzésemet.

    Üdvözlettel: Manka

    VálaszTörlés
  8. Kedves Manka, szeretnék még figyelmedbe ajánlani két linket
    http://www.anandaawareness.com/tantric_robes.html ez egy volt láma "szeretőjének" vallomása
    ill. www.apologia.hu, itt pedig a buddhizmus címszó alatt a volt tagok, vezetők tapasztalatai(akik aztán megismerték Jézust)

    mindkettő érdekes, és kapcsolódik a cikkedhez
    egyébként én is olvastam a karizmatikus.hu cikkjét, ott említi az első linkben szereplő hölgyet

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm szépen, kedves Szimonetta! Nagyon hasznos linkek voltak! Mindegyiket elolvastam, és különösen Stephen Short tanúságtétele tetszett. :-) Az sok dolgot megértetett velem. Mégegyszer hálás köszönetem!

    Zsófi :-)

    VálaszTörlés
  10. Kedves Zsófia,
    sajnálom, hogy megjegyzésemet nem tette közzé; ha érdesen is volt megfogalmazva, a tartalma fontos. A cikk, amit idéz, katolikus létére szélsőbaloldali, ateista, bomlasztó alakok (Röttgen, Kunz) „kritikáját” veszi alapul. Lehet kritika tárgyául választani akár a dalai lámát, akár a buddhizmust, de ehhez felkészültség és körültekintés kell. Ez a kritika hangulati jellegű és ferdített információkon alapul.

    Minden jót.

    VálaszTörlés
  11. Kedves Loxon!

    Köszönöm fáradtságát, amivel a megjegyzéseit megírta.

    http://mankamama.blogspot.com/2010/09/dalai-lamas-bejegyzesrol-es-ra-erkezett.html

    A fentebb közölt elérési úton van egy bejegyzésem arról, hogy bizonyos megjegyzéseket, köztük az Önét is, miért nem közöltem. De akkor most itt is kifejtem.

    Három oka van ennek.
    1) Bár a bejegyzések valóban sok érdekeset tartalmaztak, mégis túlságosan terjedelmesek voltak és kuszák. Néhol átláthatatlanok. Nem éreztem alkalmasnak arra, hogy építő jelleggel föltegyem.
    2) Ön ezekben a bejegyzésekben egyáltalán nem kezelt egyenlő félként, vitapartnerként. Nem bánom, ha felhívják a figyelmemet arra, hogy legyek körültekintőbb, alaposabb. Ezzel nincs bajom. A baj ez: a legfinomabban megfogalmazva is lesajnált kis oktondinak éreztem magam Ön előtt, és így sajnos eleve elvesztette a vita lehetőségét. Az, aki a másik értelmi képességeit vonja kétségbe, hamar elárulja, nincs több érve, ez már verbális ököljog. Meddő vitákat nincs kedvem kezdeni, és még annyira sincs olyanokat, ahol egyikünk hamar lehülyézi a másikat - erre én nem szeretnék vetemedni. Ez nem érdemes megvitatásra. Veszekedést pedig itt ezen az oldalon nem engedek meg sem magamnak, sem másnak. Az oldal célja más.
    3)Ennek az oldalnak a személyes tanúságtétel a lényege. Épp ezért nem szándékozom vitatkozni. A blog melletti oldalsávban is kitettem a közlést, a megjegyzéseket moderálom, mert a honlapnak meghatározott célja van: megtartani az épületes jelleget. Sajnálom, ha ez nem nyerte el tetszését.

    Köszönettel:
    Zsófia

    VálaszTörlés
  12. Kedves Zsófia,

    bocsásson meg, ha úgy tűnt, „lesajnált kis oktondi”-nak írtam fáradsággal. Nem volt szándékomban, és ha valóban így gondoltam volna, nem is írok kommentárt. Bizonyára rosszul fejeztem ki magam, a kritika keménysége a forráshasználaton keresztül a forrásoknak szólt.

    (Tudom és tudtam, hogy moderál, és jogos is ez, én is moderáltam a blogjaimon, ha szükséges volt.)

    Veszekedésről szó sincs,
    üdvözlettel

    L.

    VálaszTörlés
  13. Kedves Zsuzsa

    Tetszett a fenti cikk aminek tartalmával maximálisan egyet értek. Ami számomra furcsa a Mihály arkangyalnak mondott ima ami állítólag XIII Leó pápa imája viszont azt olvastam a Szent Írásban, hogy Jn 14,6 Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Tehát a "szentekhez, angyalokhoz" való ima bibliaellenes ez csak egy igehely de a 10 parancsolat is beszél erről vagyis ennek helyességét hangsúlyozza. Köszönettel és tisztelettel Borbély Karcsi

    VálaszTörlés
  14. Kedves Borbély Karcsi!

    Köszönöm a megjegyzést, örülök, hogy tetszett a cikk.
    Ami az angyalokhoz szóló imát illeti, szívesen megmagyarázom, miért került ide. Maga a kérdésfeltevésed arra utal, hogy csak a Bibliát tartod irányadónak, ami arra enged következtetni, hogy protestáns vagy, vagy olyan felekezet tagja, amely protestáns elveket tett magáévá. (A Sola Scriptura-elvre gondolok itt, amely csak a Bibliát tartja mérvadónak.)
    Én hithű katolikusként vallom azt, hogy nem csak a Szentírás mérvadó, hanem az apostolok élő tanítása is - az ún. Szenthagyomány -, amely által a Szentírást értelmezzük.
    A félreértés ami húzódik itt azonban nem ehhez kapcsolódik. Mi a szenteket és angyalokat tiszteljük, nem imádjuk. Pont azt tiszteljük bennük, hogy Isten olyan csodálatosan nyilvánult meg általuk a világban. Azaz bennük is Isten kegyelmének munkáját tartjuk legtöbbre. Az imádatot mi is csak és kizárólag Istennek tartjuk fenn.
    A szentek tisztelete az ókori vértanúk tiszteletéből alakult ki. Hisszük, hogy ők, akik már Isten boldog színe látásán vannak (az angyalokkal együtt), részesedtek Isten dicsőségében. Képesek imádságukkal segíteni nekünk, ahogyan mi is itt a földön egymásnak. Azaz, ilyenkor, amikor egy szentet vagy angyalt kérünk meg, arra kérjük, hogy járjon közben értünk Istennél. Mint ahogy néha megkérjük édesanyánkat vagy testvérünket, beszéljen a nevünkben édesapánkkal, mert azt reméljük, hogy ők hathatósabban tudnak vele beszélni, mint mi. De ilyenkor is Isten cselekszik. Illetve a Szentháromságban maga Jézus is. Isten, ha úgy tetszik neki, cselekedhet szentjei és angyalai által is, ahogyan minket is felhasználhat eszközként akarata megtételéhez. (Lásd Jézus megfoganásának hírüladása anyjának, Máriának, Szodoma és Gomora elpusztítása, Tóbiás találkozása Rafael angyallal. Az apostolok pedig a színeváltozás hegyén láthatták Mózest és Illést megdicsőülten, Jézussal beszélgetni.) Ettől, hogy barátilag megkérjük a szentet, angyalt, segítsen nekünk, nem kerüljük meg Istent, és nem tesszük Isten helyére.
    Ami Jézust illeti, valóban ő az Igazság, az Út és az Élet. És mindenki csak rajta keresztül juthat üdvösségre.
    Ám ha a te gondolatmenetedet követem, akkor aszerint az Ószövetségben élt valamennyi ember (a fent említett Mózes és Illés is) a pokolban van, mert nem ismerhették Jézus Krisztust - nincs benne a Bibliában, hogy találkoztak vele földi életükben. És a választott nép is vétkezett, amikor engedte Mózes legyen a közvetítő közte és Isten között... Vagy mégsem? Hitem szerint mindenki találkozik Jézussal, legkésőbb élete végén, és dönthet mellette.
    A Szentírást nem szabad szó szerint venni. Maga Jézus is arra tanított minket, hogy a szellemiségében járjunk el, ne pedig szőrszálhasogatóan ragaszkodjunk az egyes szavakhoz, mondatokhoz, törvényekhez. Ha így tennénk, akkor mindannyiunknak, akik hívők vagyunk, hordanunk kellene egy kis ásót az övünkön, mert ezt is meghagyja a Biblia (az ásó arra szolgálna, hogy elássuk vele az ürülékünket... ugyebár ez eléggé idejétmúlt rendelkezés). Sőt, be is lehet bizonyítani magával a Biblia szavaival, hogy nincs Isten. (Egyik zsoltárban hangzik el ez: "...azt mondja a balga magában: Nincs Isten.") Ha engedjük, hogy kiragadjunk dolgokat, és nem arra törekszünk, hogy a kinyilatkoztatást egységes egészként kezeljük, nem jó úton járunk.
    Ezért a Biblia tanítása, a Szenthagyománnyal összevetve (ami az apostolok tanítása, akik ismerték és hallották Jézust és tanítását, amit mai napig őriz az Egyház), nem zárja ki, hogy a szentek és angyalok közbenjárását kérhessük.

    Köszönettel és tisztelettel:
    Zsófi :-)
    azaz Manka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsófi, kedves Érdeklődők!

      Az orvosi témájú tudományos cikkek katalógusát tartalmazó pubmed honlap a meditation szóra keresve 2503 találatot ad ki (jelenleg, a találatok száma hónapról hónapra nő). A yoga szóra 1992-t. A cikkek jelentős része ingyen letölthető, nagyobbik részük csak valamennyi térítés ellenében. Itt utánanézhet bárki:

      http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed?term=meditation

      Ennyi tudományos vizsgálatot végeztek az elmúlt évtizedekben a meditáció és a jóga emberre gyakorolt - testi és lelki - hatásait felderítendő. A vizsgálatok ezrei egyértelműen kimutatták, hogy ezek a keleti meditatív technikák az éberséget növelik, a vérnyomást normalizálják, a depressziónak ellene hatnak, az egészséget javítják, a káros szenvedélyekről való lemondást megkönnyítik, a memóriát növelik, a bűnözők társadalomba való visszailleszkedését segítik stb. A gyakorlók idővel nyugodtabbakká, türelmesebbekké és boldogabbakká válnak, és a környezetükben élőkkel harmonikusabb kapcsolatokat alakítanak ki. Ezek a hatások annál kifejezettebbek, minél régebbóta gyakorolják a meditációt a vizsgált személyek. Újabban a vizsgálati módszerek közé az agyi képalkotó eljárások (MRI) is bevonultak, amelyek ma az agykutatás legmodernebb eszközei.

      Ezek közül a hatások közül melyiket kellene az ördögi, démoni erőknek tulajdonítanunk?
      És miért gondolják a teológusok, hogy a meditáció hatásainak tisztázása az ő kompetenciájuk, és hogy ez csak ideológiai alapon történhet?
      Az, hogy a keleti meditációk az ember viselkedését negatív irányba befolyásolják, egy természettudományosan vizsgálható állítás. A vizsgálatok évtizedek óta folynak is, és mára megállapították, hogy ez az állítás téves. Ha az Egyház valóban a tudomány támogatója és módszereinek tisztelője, akkor ezeket a vizsgálati eredményeket messzemenően figyelembe kellene vennie, mielőtt bármit tényként tálal az útmutatására váró emberek százmillióinak. Miért nem történik ez meg? Miért van az, hogy a hitvédő oldalak meg sem említik a természettudomány témában elért eredményeit? Hogyan vállalhatja annak rettenetes felelősségét bármely teológus, hogy esetleg (és úgy néz ki, ennek esélye 100%-közeli) félretájékoztatja azokat a depressziós, hátfájós, ingerlékeny, dohányos vagy más problémákkal küzdő embereket, akik utolsó reménye talán épp a meditáció vagy a jóga lehetne?
      Én mindenkinek azt javaslom, és főképp Zsófinak, hogy mielőtt bármit készpénznek vesz bizonyos módszerek hatásaival kapcsolatban, nézzen utána, hogy van-e a természetudománynak arról a módszerről mondanivalója. A természettudományt végül is pont azért találták ki, hogy egy vitás kérdés eldöntése ne ideológiai vagy érzelmi alapon történjen, hanem objektív módszerekkel. A hitvédő honlapokon semmi nyoma annak, hogy szerzőik erre akár a legcsekélyebb mértékben is törekednének.

      Négyszáz éve még lehetett pusztán teológiai okfejtésre alapozott előadást tartani a Nap Föld körüli keringéséről és ennek bibliai alátámasztásáról. Ma már nem. Ha a világegyetem szerkezetéről adunk elő, ma is meg lehet említeni erről a középkori Egyház álláspontját, sőt, lehet csak azt is ismertetni, de csak akkor, ha ezt már a címben jelezzük. Egyébként furcsán nézne ki, ha valaki "Milyen a világegyetem?" című előadásában kizárólag teológiai érveket sorakoztatna fel, és végül a Földközpontú világképnél lyukadna ki, anélkül hogy a csillagászat témába vágó eredményeit megemlítené. A műveltebb általános iskolások elképedve mennének ki a teremből... Ugyanígy nem lehet a meditatív módszereket sem kizárólag teológiai megfontolásokra alapozva ócsárolni. Százötven éve talán lehetett, de ma már nem.
      Bízhatok Benned, Zsófi, hogy ezt a hozzászólást nem cenzúrázod ki?

      Tisztelettel: egy aggódó olvasó

      Törlés
    2. Kedves Balázs!

      Még egyszer köszönöm a megjegyzésedet!
      Igyekszem válaszolni minden felmerülő kérdésre, amire tudok.
      Előre kijelentem: a párbeszédbe azért megyek bele, hogy a katolikus keresztény álláspontot megvilágítsam. Nem célom a meggyőzésed, mivel tapasztalatból tudom, hogy ha valaki épp nem nyitott arra, hogy meggyőzzék, úgy sem fog "meggyőződni". Nem szánom térítésnek, hanem rendes válasznak egy rendesen feltett kérdésre. Éppen ezért szeretnélek megkérni téged, hogy ha lehet, ne menjünk bele egymás minden áron meggyőzésébe, mert abból biztos, hogy hosszas vita és veszekedés támad, és az egyikünk számára sem volna jó. Előre is köszönöm.
      A másik dolog, amit előre bocsátok és kapcsolódik az elsőhöz: hogy itt különböző nézőpontok vitájáról van és lesz szó - miköztünk. Vegyük ennek. A leveleidből arra következtetek, hogy számodra az objektív igazság az természettudományos jellegű, egzakt és bebizonyítható. Számomra az Objektív Igazság maga Isten. Ezt a metafizika tudománya ill. az ontológia taglalja, és ezeken a téziseken és személyes megtapasztalásokon alapul az én meggyőződésem. Ezek nem természettudományos tárgyak, hanem a természetfelettivel foglalkozóak. :-) Emiatt a különbség miatt lehetséges, hogy nem fogunk feltétlenül dűlőre jutni. De azért kifejteni az álláspontunkat - bizonyára sikeresen megtehetjük.

      Megyek szépen sorban az írásod nyomán és igyekszem mindenre reagálni.

      Törlés
    3. 1. "Ezek közül a hatások közül melyiket kellene az ördögi, démoni erőknek tulajdonítanunk?"

      Azt írtad és igyekeztél hathatósan alátámasztani, hogy természettudományilag bizonyított a jóga jó hatása a testre és lélekre (psziché részére) egyaránt. A gond itt nem a hatások áldásosságában rejlik, hiszen lám, működik, bizonyított. Nem vonom kétségbe azt, hogy a természettudományos kísérletek mit bizonyítanak. Ahogyan feltetted a kérdést, úgy természetesen az lenne az egyértelmű válasz, hogy nem démoni. De a jógázás egyáltalán nem ennyire egyszerűen leírható dolog. Inkább az a kérdés: hogyan működik, és milyen párhuzamos hatásai vannak a használójára? (Különösképp abban az esetben, ha az illető keresztény, azaz már hisz Istenben.)
      Az eredeti környezetében a jóga a brahmanizmus és buddhizmus talaján jött létre (jógik és guruk oktatták), olyan célokra, amelyet bizonyítottan tud is nyújtani: az éberség fokozására a meditációk alatt, jótékony hatással van az egészségre, megnyugtat, mozgat. Eredeti szellemi környezetében ez része a vallási légkörnek, "liturgiának". És azt is fejezi ki. A mozdulatok, gyakorlatok, amiket használ, szimbólumok, mozgással kifejezve, melyek szellemileg az adott vallási közegbe integrálnak. Elősegítik hogy az adott vallást az ember jobban befogadhassa. Így amikor ezeket pl. egy buddhista vagy más indiai valláshoz tartozó személy végzi, számára ez mást jelent, mint azok számára, akik nem hívők, vagy pl. keresztények. Ők egyértelműen a hitéletük előmozdítására végzik.
      Le lehet csupaszítani egy ilyen metódust, teljesen leválasztani az eredeti szellemi gyökereiről és mentesíteni a természetfölötti hatásaitól (merthogy eredeti környezetében vannak ilyen hatásai is)? Szerintem ilyesmit nem lehet teljesen kiüresíteni és csupán tornagyakorlatokká ledegradálni, különösen a mozdulatok szimbólum volta miatt. (És akkor miért nem tornázik inkább az illető, aki annak használja?) Ezt látszik megerősíteni Joseph-Marie Verlind atya beszámolója is, aki gyakorolta a jógát és más meditációs technikákat, mielőtt megtért volna:
      "Azt mondanám, hogy keresztény jóga nem létezik, de vannak keresztények, akik jógáznak. Kizárólag jóga és jóga létezik. A jóga, ahogyan gyakoroltuk, részét képezte egy nagy liturgiának. Ezzel szemben nálunk sok nyugati úgy jógázik, mintha relaxációs gyakorlatokat végezne. Amikor egy németországi út közben elmondtam azt a gurunak, hogy az európaiak azért jógáznak, hogy pihenjenek, hatalmasat nevetett. Aztán elgondolkodott egy pillanatra és azt mondta: ez nem fogja meggátolni a jógát abban, hogy kifejtse a hatását - és ez nagyon jelentős! A jóga hatása ugyanis szemben áll a keresztény magatartással, ami a másik befogadása, megengedni a másiknak, hogy megismerjen, hogy személyessé váljak számára a vele való találkozásban." (Az idézetet a saját blogomból hoztam Egy guru vagy Jézus című bejegyzésből. Ajánlom elolvasásra, ill. az atya beszámolójának megtekintését is. Ez a tanúságtétel nagyon jól megmutatja a kereszténység és a buddhizmus-hinduizmus közti fogalmi, tanításbeli valóságos különbségeket. Itt a másikkal való kapcsolat természetesen az Istennel való kapcsolatra is vonatkozik.)
      Tehát maga a guru is úgy véli, hogy a jógát lehetetlen leválasztani szellemi gyökerétől és hatásaitól. Értsd jól. Ez a gyakorlat szellemiségében (szellemi kontextusában) nem olyan mint egy fazék krumpli, amit ha el kezdek enni, s egy mérgezett van az alján, akkor azt legfeljebb nem eszem meg. Nem lehet elkülöníteni a szellemi gyökereitől, és külön csak azt a részét használni, amit jónak tartok. Hanem olyan, mint egy leves, amibe egy csepp mérget tettek. Nem válik külön és nem is lehetséges kiválogatni. Vajon ha tudom, hogy benne van, elkezdem a levest kanalazni? És ha nem tudok róla, nem fejti ki a hatását?

      Törlés
    4. Ha a gyakorlatokat pl. egy keresztény kezdi el használni, mint egy tornagyakorlatot, ugyanúgy tapasztalni fogja a bizonyítottan jónak mondható hatásait. De mellettük más is fog történni vele. Szintén tanúságtételek szólnak arról, hogy egy idő után az illető hitélete megromlik, távolabb kerül Istentől. Azaz jógázhatok, de nem biztos, hogy az feltétlenül üdvös nekem. Sőt! Megtehetek sok mindent, de nem biztos, hogy hasznomra fog válni. És emiatt belátható, hogy keresztény szempontból egyáltalán nem javasolt. Az atya tanúságtétele azt is kimutatja, hogy itt egy teljes ellentétről van szó, ami feloldhatatlan. A buddhizmus és brahmanizmus az ember Istenkeresésének egy-egy megnyilvánulása, s így az igazság magvai bizonyos mértékben benne foglaltatnak. Ám minden fa gyümölcséről ismerszik meg. Ha engem ez a gyakorlat eltávolít Istentől, akkor ez jó, vagy rossz gyümölcs-e? Tehát megérted, hogy keresztények körében miért nem ajánlható a jóga, és hogy mivel más embereknek is a legjobbat szeretnénk - Istennel való szeretetteljes kapcsolatot - ezért nem javasoljuk (Isten)keresőknek sem.
      Hogy egy buddhistának miért nem mondom, hogy ne tegye? Azért, mert Ő a lelkiismerete szavát követve gyakorolja a vallási gyakorlatát. Hitem szerint a lelkiismeret Isten szava bennünk. Így amíg neki a saját vallási közegében nem lesz kárára, addig nem áll ez a saját vallási közegemre. A démoni hatás (már ha hajlandó vagy elfogadni azt, hogy a Sátán, mint személyes gonosz létezik, akinek érdekében áll minket eltéríteni az üdvösségtől) abban rejlik, hogy az ember igyekszik magát meggyőzni arról, hogy attól, hogy ezt egy másik vallás használja, attól én ezt csak lecsupaszítom és tornaként használhatom anélkül, hogy ennek bármi szellemi hatása lenne rám. (A Sátán szívesen adja el, hogy ő tulajdonképp nem is létezik.)
      Vannak más dolgok is, amikhez ugyanezen jótékony hatások eléréséért nyúlni lehet.
      (Az imáról is vannak kutatások, mennyire jótékony élettani hatásai vannak, mégsem szokták annyira reklámozni, mint a jógát. :-) )

      Törlés
    5. 2. "És miért gondolják a teológusok, hogy a meditáció hatásainak tisztázása az ő kompetenciájuk, és hogy ez csak ideológiai alapon történhet?"

      A válasz erre részint a fentebb leírtak közt található. A szellemi kontextus miatt érdemes az ideológiai alapjait is figyelembe venni. A teológusok és lelkipásztorok kompetenciája a rájuk bízott emberek hitélete és üdvössége. Mivel itt a hitéletre (és későbbi üdvösségre) ható valós szellemi tényező közrejátszik, ezért gondolják úgy, hogy a Katolikus Egyház álláspontját ki kell fejteni ezzel kapcsolatban. Ha az empirikus úton bizonyítható dolgok természetfeletti vonatkozásait nem tisztáznák, nem tennék helyesen. Ez az ő felelősségük. A híveknek pedig lelkiismereti felelősségük tudatában döntést kell hozniuk arról, hogy hogyan fogadják ezt. Mint tudod, az Egyházon belül is megoszlanak erről a vélemények. Az egyes emberek véleményei, de nem az apostoli tanítás.

      Törlés
    6. 3. "Az, hogy a keleti meditációk az ember viselkedését negatív irányba befolyásolják, egy természettudományosan vizsgálható állítás. A vizsgálatok évtizedek óta folynak is, és mára megállapították, hogy ez az állítás téves. Ha az Egyház valóban a tudomány támogatója és módszereinek tisztelője, akkor ezeket a vizsgálati eredményeket messzemenően figyelembe kellene vennie, mielőtt bármit tényként tálal az útmutatására váró emberek százmillióinak. Miért nem történik ez meg? Miért van az, hogy a hitvédő oldalak meg sem említik a természettudomány témában elért eredményeit? Hogyan vállalhatja annak rettenetes felelősségét bármely teológus, hogy esetleg (és úgy néz ki, ennek esélye 100%-közeli) félretájékoztatja azokat a depressziós, hátfájós, ingerlékeny, dohányos vagy más problémákkal küzdő embereket, akik utolsó reménye talán épp a meditáció vagy a jóga lehetne?"

      Amit az Egyház "tényként tálal", annak más okai vannak, mint amit te feltételezel. Az Egyháznak nem az a feladata, hogy természettudományos állásfoglalást tegyen, vagy vegyen alapul ahhoz, hogy meghatározza, mi válik valakinek az üdvösségére. Nem is az Egyház határozza meg az üdvösségre vezető utat. Ebben Jézus Krisztus a kútfő. Az Egyház tanítóhivatala az apostoli hagyomány értelmében, Szentlélek működésében (isteni sugalmazottság), arra hivatott, hogy Jézus és rajta keresztül a Mennyei Atya tanítását fejtse ki és bontsa le a mindennapi élet szintjére is. (Amennyiben ezt nem tudod megérteni ill. ezt elfogadni, nem fogunk tudni ezen a kérdésen túljutni.) Amikor azt állítja, hogy a tudatmódosító technikákat (pl. meditáció) nem szabad használni, akkor arra irányul a tanítása, hogy ne válasszunk olyan módszereket, amely a gondolkodást kiiktatják, s így lehetetlenné teszik az Istennel való párbeszédet, egységet. Az Egyház nem természettudományos, hanem természetfeletti megközelítésből tanít. A természettudományt, mint a természetfelettihez vezető utat, természetes, hogy elismeri és támogatja. De a természettudományt nem tekinti mindenhatónak.
      Ilyen megközelítésből nézve nem tájékoztat félre.
      Ha "kínálati" szempontból nézzük az utolsó kérdést a fenti bekezdésedben, akkor feltehetjük a következő kérdést: ha nem ajánlja, tud valami mást ajánlani helyette, egy másik alternatívát? És a válasz igen. Magát Istent, aki képes ezekből a betegségekből meggyógyítani a szenvedő betegeket. Erről is van ugyanis tanúságtétel, nem is kevés. Közvetve (orvos, műtét, gyógyszer, lelki gondozás, keresztény pszichoterápia), de akár közvetlenül is (az ima közegén keresztül vagy anélkül) képes Isten erre, hiszen Ő a természetnek is ura, lévén Ő teremtette, s törvényei nem kötik. Az előbbi ugye természetéből fakadóan magyarázható Isten közreműködése nélkül is, ha épp úgy akarjuk és csupán természetes magyarázatot akarunk... az utóbbit pedig természettudományosan nem lehet bizonyítani, csak azt, csoda történt, ami előtt a tudománynak fejet kell(ene) hajtania. De ezek a csodás gyógyulások igenis valóságosak attól, hogy természetfelettiek. Hogy egy személyes példát mondjak, én is depresszió kezdeti állapotban voltam 19 évesen. Ha nincs Isten, én nem lennék itt és most, így, ahogy vagyok. Nem az én erőmön és mások segítségén múlt, mert mások nem is tudtak a deprimáltságomról. Persze, kezdeti szakasz - vetheted ellen, ha akarod.

      Törlés
    7. 4. "mielőtt bármit készpénznek vesz bizonyos módszerek hatásaival kapcsolatban, nézzen utána, hogy van-e a természetudománynak arról a módszerről mondanivalója. A természettudományt végül is pont azért találták ki, hogy egy vitás kérdés eldöntése ne ideológiai vagy érzelmi alapon történjen, hanem objektív módszerekkel."

      No látod, itt játszik nagy szerepet az, mit veszünk objektív igazságnak. Ugye mint az elején leírtam, én magát Istent. Aki egy személy, akit meg lehet ismerni (részlegesen, hiszen ő végtelen, s ezért végtelen lesz számomra az, amit őbelőle - véges emberként - nem ismerhetek meg). Mivel személyes megtapasztalásom van arról, hogy Isten személy és kapcsolatban, párbeszédben lehet lenni vele, ill. hogy Ő minden igazság forrása, azaz maga az Igazság, ezért én nem tudom a természettudomány állításait kizárólagos, abszolút igazságként elfogadni. Ez az, ami miatt valószínűleg az álláspontjaink nem fognak egymáshoz közelíteni, és ami miatt elképzelhető, hogy olyan gondolatokat fogsz hozzám társítani, mint amilyen a vakbuzgó, szemellenzős, elmaradott, birkaszellemű esetleg idealista vagy netalántán fanatikus... (És persze a hozzám hasonlóan gondolkodókat is.) Bármelyikkel is illetnél, elfogadom és nem veszem sértésnek - tudom, hogy másképp gondolkodunk. Tudom, hogy nehéz ezeket megérteni elfogadni és másik nézőpontból is megvizsgálni, és gyakran kapok ehhez hasonló bókokat. :-)
      Kérdezhetek? Hívő vagy? Ha igen, milyen valláshoz tartozol? Keresztény vagy? Kereső vagy? Esetleg ateista? (A válaszadás nem kötelező, csak ha el akarod mondani. :-) Bocs a skatulyás meghatározásokért, csak a megismerés érdekében használom őket, nem azért, hogy belerekesszelek valamelyikbe.)

      Törlés
    8. 5. "Négyszáz éve még lehetett pusztán teológiai okfejtésre alapozott előadást tartani a Nap Föld körüli keringéséről és ennek bibliai alátámasztásáról. Ma már nem. Ha a világegyetem szerkezetéről adunk elő, ma is meg lehet említeni erről a középkori Egyház álláspontját, sőt, lehet csak azt is ismertetni, de csak akkor, ha ezt már a címben jelezzük. Egyébként furcsán nézne ki, ha valaki "Milyen a világegyetem?" című előadásában kizárólag teológiai érveket sorakoztatna fel, és végül a Földközpontú világképnél lyukadna ki, anélkül hogy a csillagászat témába vágó eredményeit megemlítené. A műveltebb általános iskolások elképedve mennének ki a teremből... Ugyanígy nem lehet a meditatív módszereket sem kizárólag teológiai megfontolásokra alapozva ócsárolni. Százötven éve talán lehetett, de ma már nem."

      Ez nagyon tipikus, amikor azt vetik a szemünkre, hogy az Egyház elmaradott, és nem tart lépést a korral. Pont azért, mert az idők változnak, és a mai korban az Egyház más szerephez jut, mint régen, megváltozott a szerepe és feladatainak egy része is. A küldetése nem. Az Egyház feladata az, hogy minden időben Krisztust vigye az emberekhez, és az Ő tanítását fejtse ki nekik. Vannak ebben a tanításban örök érvényű dolgok, amit nem változtathatnak meg tudományos kutatások eredményei. Különösen azért nem, mert maga a tudomány sem állandó, mindig változásban és újulásban van. Mindig változnak a tudományos nézetek is. Bizonyos tudományos válaszok függenek a kérdésfeltevéstől és annak módjától is. Ha máshogy tesszük fel a kérdést, és más módon, lehet, nem ugyanazokat a válaszokat kapjuk. Az Egyház felvállalta azt, hogy nem a természettudomány változékonyságára épít, hanem Krisztus örök igéire, melyek képesek a ma élő ember számára is lényegeset és életet adót mondani. Ha emiatt a világban élő más emberek maradinak titulálnak minket, hát legyen.
      Könnyű azt mondani az Egyháznak: ha ebben a világban működsz, változz a világgal együtt. Mint látod, az Egyház igyekszik a modern idők embereinek modern problémáira választ adni. Mindazonáltal vannak olyan problémák, amelyek megnyilvánulási formái és ereje minden korban változtak, mégis örök az emberiség történetében. Ezekre nem adhat az Egyház más választ, mint azt, amit eddig is közvetített. Nagyon nehéz az örökkévalóságot a változékonysággal együtt és szemben fenntartani.
      Azért mert az Egyház állás pontja nem divatos, vagy új, attól még lehet igaz, és lényeglátó.
      És itt nem az ókori világkép a lényeges, hanem egy modern kori probléma, hogy a valláspluralizmussal olyan gyakorlatok kerülnek az emberek elé, amit sokszor válogatás nélkül, néha meg pont amiatt (szinkretizmus) magukévá tesznek, anélkül, hogy a természetfeletti hatásait vizsgálnák. Hangsúlyozom, itt egy régóta vallási közegben létrejött technikáról van szó, amely elvonatkozhatatlan a szellemi gyökereitől. Nem csak szimpla relaxációs gyakorlatsor. Gondolj csak az egyes pozitúrák elnevezéseire. Ajánlom a témában Gál Péter atya a New Age keresztény szemmel c. könyvében a jógáról írt fejezeteit.

      Törlés
    9. Végezetül pedig a személyes tanúságtételem: én is jóhiszeműen végeztem jóga gyakorlatokat tévéből, amikor tinédzser voltam (nem tudtam róla, mi ezzel kapcsolatosan az Egyház álláspontja). Eleinte nem láttam benne rosszat. De egy idő után éreztem valami nem stimmel vele. A jógagyakorlatok végén volt egy köszöntő gyakorlat. Egy hármas köszöntés (egy sima tévéjógában, ami ugyebár a lecsupaszított változat lenne). Most nem emlékszem pontosan, hogy önmagam felől az istenség felé, vagy fordítva (talán inkább ez...), de köszönteni kellett önmagunkat, a másik embert és az istenséget (az oktató szerint legyen az bármelyik... akár az enyém is...). Amikor egy alkalommal ezt végeztem, éreztem, hogy nem Istennek szól ez a köszöntésem, hiszen őt az imában bármikor megszólíthatom. Az "istenség", akinek szólt a megfogalmazás, számomra túl távoli volt (most úgy mondanám személytelen), és ebből értettem meg, hogy ez a mozdulat nem alkalmas arra, hogy benne az én Istenemhez forduljak. Mivel pedig tornaként végeztem, nem tartottam helyesnek, hogy tornán belül más istenségnek hódoljak, csak úgy a mozgás kedvéért. Megláttam az ellentmondást, és abbahagytam.

      +1: Magyarázat a moderálásra:
      A moderálást azért hoztam létre, mert mások tapasztalataiból tudom, milyen elkeseredett és hosszadalmas viták alakulhatnak ki egy-egy téma körül. Nekem, mint családanyának mérlegelnem kell, belemegyek-e ilyen vitákba, vagy sem. Én utóbbi mellett döntöttem. Nem akarom a családomra szánt időt végeláthatatlan megjegyzésekre pazarolni. Amikor a hangvétel túlságosan kötekedő, ott úgysem ígérkezik más, csupán verbális ökölvívás. Nem szeretném a veszekedés szellemét felengedni az oldalamra.
      Ami a te megjegyzésedet illeti, ez az első olyan, ami párbeszédre hív. Ezért is álltam kötélnek. Tulajdonképpen ez egy kísérlet is egyben, számomra. Hogy tudunk-e kultúrált párbeszédet folytatni ebben a kérdésben. És hogy tudok-e megfelelő válaszokkal szolgálni.
      Hogy miért akartam először magánban tisztázni? Mert látni akartam hová fajul a beszélgetés, mennyire vagy partner és mennyire vagyok képes megfelelően válaszolni. Igen, mivel nem ismerjük egymást, ezért egyfajta távolságtartás megjelenik bennem. Asszem ezért nem vagyok elítélhető. :-)
      Amennyiben megengeded, és sikerül a párbeszédet megtartanunk, meg szeretnék egyezni veled, hogy mi menjen ki nyilvánosságra a magánlevelezésünkből, természetesen a megjegyzésed közzétételével egyetemben. Remélem ez számodra elfogadható.


      Köszönettel és üdvözlettel:
      Zsófi :-),
      az "Isten a fazekak és serpenyők között jár-kel" blog szerzője

      Törlés
  15. Az előzőekben egy olyan levelemet idéztem egy az egyben, amelyet Balázzsal magánban váltottunk, mielőtt ide kitettem volna a megjegyzésével együtt. A terjedelméért elnézést kérek. :-)

    Balázzsal magánban folytattuk és zártuk le erről a témáról a párbeszédet és vitát.

    VálaszTörlés
  16. Szerintem nincs azzal probléma, ha valaki hisz. Akár keresztényi, akár muzulmán, akár ateista módon (általában az ateizmust gyakorlókra is "ráillenek" egy hívő ismérvei). Azzal sincs problémám, ha a különböző vallási irányzatok kritikával illetik egymást. A probléma ott kezdődik, mikor valaki annyira elvakultan fanatikus, hogy a legelemibb utánajárást sem teszi meg a kritizálandó dolog irányába, hanem "kétkedés nélkül" átvesz mindent, ami az általa nem kedvelt irányzatot rossz színben tünteti fel. Az meg sem fordul az ilyen emberek fejében, hogy esetleg már az át vett dolgok is a puszta rosszindulat és a tudatlanság jegyében születtek. Sajnos ez a világ összes, valamilyen világnézetet valló irányzatában előfordul, kereszténytől sámánistán át egészen még a buddhistáig is. Ez a Dalai Lámás cikk is egy ilyen eset.

    Nézzük Őszentsége védőszentjét, Palden Lhamót. Kiragadtak egy történetet, anélkül, hogy annak utána jártak volna. Palden Lhamó története egy vallási MÍTOSZ, ami azt jelenti, hogy a benne foglaltak mind mind szimbólumok. Például a fia, akit megölt, jelképezi azt a változást, amit az ember egy új út követésével átél. A lenyúzott bőr a levetett (jelen esetben külső segítséggel elvesztett), hamis Én-képet, Egot jelképezi. És így tovább. Ehhez képest sem a szerző, sem a cikkíró nem lát tovább az egyszerű szövegnél, és erős a gyanúm, hogy nem is szívesen tennék, ennyi nekik bőven eléggé bizonyító erejű. Ugyan ez a helyzet a másik "démonnal" is.
    Ha be mész egy katolikus, vagy bármilyen keresztény templomba, ott is először a szép (tényleg gyönyörű) képek és szobrok ragadják meg a képzeleted, s talán valami homályos történetet is összeraksz magadban, de az igazi jelentést, ha nem ismered a jelenet, vagy magának a vallásnak a szimbolikáját, nem fogod érteni. Amíg meg nem tanítják neked, vagy utána nem nézel.

    A mandalák "működését" (A mandala meditációs célokat szolgál, mely formáival, színeivel, és "megidézett" istenségével, egyszeri alkalommal, egy bizonyos célra készül. A gyakorlat után ezért is rombolják le...) majdnem jól írta le a "tisztelt" házaspár, de azt már kifelejtette, hogy ez hogyan is kapcsolódik a száműzött tibeti kormány és a Dalai Láma világi, napi tevékenységéhez. Látványos a téves szóhasználat. A "tantrát" "szent szövegnek" fordítja, valójában mást jelent. És csak egy google kell hozzá, hogy ezt megtudd.

    A kedvencem azonban az utolsó 8 pont. Azon belül is a második és a 3. A 2. pont egyértelműen bizonyítja, hogy sem a szerző-házaspárnak, sem a cikkírónak fogalma sincs arról, hogy mi a buddhizmus, nem hogy egy annyira összetett és bonyolult rendszer, mint a tibeti irányzat. A 3. pont megerősíti ezt az érzést, méghozzá egy "hibának" köszönhetően a rendszerben: a női szerzetes-vonal ugyan is kihalt, és nem lehet újra indítani. Ahhoz ugyan is, hogy egy apácát felavathassanak, a szabályzat szerint egy avató szerzetesnek, és egy, már felavatott apácának kell jelen lennie. De ha nincs apáca? Egyébként egy thai szerzetes, Srí Lankán egymaga avatott apácákat, de gyakorlatilag az összes vezető irányzat nem tekinti ezt "hivatalosnak", ugyan akkor nem tiltják, vagy akadályozzák őket.

    Tisztelettel,
    Pájer Csaba

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Nagyon értékes hozzászólásnak tartom.

      Törlés
    2. Egyetértek veled Csaba. :)
      Még azt hozzá tenném hogy a Démonok az Isten szükséges rossz BARÁTAI! Kell egy szükséges rossz is hogy meglehessen teremteni az egyensúlyt és harmóniát. Az más kérdés hogy merre billen az adott pillanatban a mérleg.

      Lehet hogy pontatlanul fogalmazok, de én így tudom.


      Üdv.: P. Ádám

      Törlés
    3. Kedves Ádám, köszönöm, a megjegyzésedet! :-)
      Elnézést, hogy ilyen sokáig váratott magára a moderálás.

      Keresztény olvasóim kedvéért a megjegyzésedhez szeretnék valamit hozzászólni. Nem feltétlen vitaindítás, inkább a teológiai különbségek kiemelése miatt.

      Nálunk a démonok egyáltalán nem barátai Istennek. És a jó és a rossz egyensúlyáról sincs szó. A Sátán nem egy gonosz istenség, az Isten ellentétpárja. Ő teremtett lény, egy bukott angyal, emiatt szükségszerűen nem lehet egyenlő helyzetben Istennel. Mint ahogy maga a rossz sem szükséges dolog. A rossz hiányállapot, a jónak a hiánya. Mint ahogy az árnyék a fény hiánya. Pont emiatt Isten és a rossz, vagyis a démonok nem férhetnek meg együtt.
      Mi hisszük, hogy a démonok felett Isten győzedelmeskedik. Ezzel nálunk a jó kerül túlsúlyba. :-)

      Törlés
  17. Melegen ajánlom még a témához Nacsinák Gergely András (görög-keleti pap, vallástörténész) rövidke, ám annál tartalmasabb, olvasmányosabb, tudományos igényű és nagyon keresztény művét:

    http://bookline.hu/product/home.action?id=98926&type=22&_v=Nacsinak_Gergely_Andras_Joga_a_kozepkori_Europaban_

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.