Reggel verset kell olvasni

Kosztolányi Dezső szobra
Innen.

Bikfic már nem először mondta a fenti sorokat nekem. Szerinte az ember a legfogékonyabb reggel az elvonatkoztatásra.

Nos, megfejtettem a Képmás keresztrejtvényét, s annak megfejtése az Esti sugárkoszorú Tóth Árpád vers két sora volt. Motoszkálni kezdett az agyamban, én ezt olvastam már. De hol vannak azok a sorok benne? Nem hagyott nyugodni. Tóth Árpádot amúgy is nagyon szeretem, többek között az Álarcosan című verse érintett meg nagyon.
Hát reggel kezembe vettem a babával együtt a Tóth Árpád verseskötetet is, és elolvastam.



ESTI SUGÁRKOSZORÚ

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.


Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?


Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Szíven talált. Ez az érzés olyan ismerős. De úgy éreztem, ezt csak az értheti meg, aki nézett már újra ráismerő szemmel a házastársára. Az érzés, amiről a költő beszél annyira intim, annyira kizárólagos. A sajátomnak éreztem. Egy közös titoknak.
Szerintem fogok még verset olvasni reggel. Talán Tóth Árpádot...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez