Huncutka keresztény, Cicuka óvodás lett

Az elmúlt napokban, nagy változások történtek.
Huncutkám az elmúlt Vasárnap, Úr napján a keresztény közösség tagja lett, Isten gyermeke, Avilai Szent Teréz kis pártfogoltja. Már régóta várunk erre az ünnepre, mikoris gyermekünket a keresztvíz alatt Istennek ajánlhatjuk. Az Úr nagyon kegyes volt. Rendkívül gyönyörű liturgia keretében történt a szentség kiszolgáltatása. A pap és ministránsai a templom kapujában fogadtak minket, onnan indultunk el, és ott kértük Huncutkának keresztszüleivel együtt a keresztséget. A szülői, keresztszülői áldások után vonultunk be, bevezetve kicsi lányunkat a keresztény közösségbe, Isten házába. Az atya szépen összefoglalta szentbeszédében ennek a szentségnek hatásait és kötelezettségeinket a nagy isteni adomyány vétele mellett. Utána a keresztelő kúthoz vittük kis olajjal megkentünket, hogy az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében háromszor lemossák a keresztség vizével. Kicsiny habos, fehér ruhás lánykánk rossz néven vette a számára hideg vizet a fejecskéjén, ennek hangot adott. Bár aznap mind a három gyermek, aki részt vett a szertartáson nagyon szépen viselkedett, csendesen, nem zavarva meg a liturgia szépségét. Emlékszem, Cicukám fiatalabb volt, mikor ő ugyanezen átesett. Ő szent komolysággal, egy mukk nélkül tűrte a vízzel való leöntést.
Mikor Huncutkám keresztény lett, az Úr elé vittük őt, be a szentélybe a szentségi Krisztus elé. Ott fejeztük be a liturgiát.
Repesett a szívem az örömtől. Bizony nagy lelki élménnyé lett ez a kis keresztelő.
Utána rokonainknak - a keresztszülők természeresen ebben a minőségben szintén - agapét tartottunk. Meghívtuk az atyát is, ám nem tudott eljönni. Máskor azonban meg fog látogatni bennünket. Nagy öröm olyan plébánossal találkozni, aki lelkipásztori működésében a személyes találkozást a hívekkel fontosnak tartja. Nem mintha nem tartanák ezt fontosnak más plébánosok is, ám volt szerencsém olyanhoz is, aki oly sok feladatot vállalt magára, hogy ez a személyesség rovására ment.
Az agapé nagyon bennsőséges, jó hangulatú volt. Érdemes volt érte dolgozni. Természetesen nem csak én görnyedtem, hanem még rajtam kívül mindkettőnk áldozatos édesanyja, akik ontották a házi süteményeket, velem együtt. A keresztszülők pedig tortát hoztak a szép alakalomra. A férjem is sokat segédkezett.
Természetesen ritka jól esett, amikor még dícséretet is kaptam tőle a "rendezvényszervezésért". Ebből most egy fél évig élek. Ahogy Mark Twain is mondta a bókokról. :-)))

A másik ajándék az volt Istentől, hogy Cicukát felvették nem régen az Óvodába. Bizony ez is jól ekzdődött. Először egy másik katolikus ovit néztünk ki. Jártunk is ott. Ám az én szétszórtságomnak köszönhetően le is csúsztunk róla. Nagyon szégyelltem magam. Ám eszembe jutott, hogy a környéken keressek katolikus ovit. A védőnőnk említette, hogy van a kerületben. Utána is érdeklődtem. Náluk még csak akkor kezdődött a felvétel. Két nyitott alkalmon is voltunk Cicuval. Ő kitűnően érezte magát, és szemmel láthatóan tetszett neki. Ahogy nekem is.
Fésüs Évának van egy Pöttömke című meséje. Pöttömke óvodába kerül. A végén megkérdezi édesanyja, hogyan érezte magát az első napon. Pöttömke így válaszol:
- Köszönöm, egészen jól. Azt hiszem, holnap is elmegyek! - és ilyenkor teszi hozzá manapság az én lányom: - Én is elmegyek az Óvodába!
Mert amióta ott jártunk, már várja. Nem csoda. A költözéskor messze kerültünk a barátaitól. Most az ovi a reményem, hogy ismét jó társasága lesz. Az új játszótérről még nincsenek barátaink, hiába ismerkedünk.
Izgatottan vártuk az értesítő levelet. Bikfic bontotta fel és meghamisítva a szöveget közölte, nem vették fel erre a félévre. De már ismerem annyira, hogy tudjam, direkt csinálja. :-) Úgyhogy rögtön tudtam, győzelem!
Az, hogy lecsúszok egy lehetőségről és helyette egy sokkal jobbat kapok, nagyon is ismerős volt eddigi életemből, így kezdettől éreztem, ennek jól kell alakulnia. Isten vigyázott ránk, és jobb ovit adott nekünk, mint azt mi gondoltuk.
Tegnap elmentem az első szülőire is. Megnyugtató volt, mennyire kedvesek az ottani dolgozók, az igazgatónő. Sőt, egyik óvónéni akit megismerhettünk ottjártunkkor lesz Cicuka óvónénije.
Szombaton pedig várnak minket mindnyájunkat egy szép délutáni programra. Ekkor választhatjuk majd ki Cicuka óvodai jelét. Azt amit innentől kezdve 3-4 éven keresztül hímezhetek majd a ruháiba. :-)
Hát nem szép ez a hét? Gyermekeinknek új jelet adhat(t)unk. Az egyiknek a kereszt, a másiknak az óvodai jelét. Az Úr áldása kísérje életüket! Mi pedig hálát adunk, amiért ennyi örömünk van bennük. :-)

Megjegyzések

  1. Kedves Zsófi,

    nagyon köszönöm a bejegyzéseidet. Most rettentően feltorlódtak a munkáim, de egy-két napon belül egy kis lélegzethez jutok és akkor tudok rájuk válaszolni.

    Szeretettel:
    Kata

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen!
    Állok elébe!

    Zsófi :-)

    VálaszTörlés
  3. Kovács-Mihócza Orsi2010. június 24. 22:58

    SZia Zsófi!

    Végül melyik ovit választottátok a kislányodnak? (Ha jól tudom, újpestiek vagytok.) Nemsokára nálunk is aktuális lesz a kérdés, ezért érdeklődöm.
    Köszi a választ előre is
    Orsi

    VálaszTörlés
  4. Kedves Orsi!

    Mivel a férjem megkért, semmilyen ehhez hasonló személyes adatot ne tegyek fel a blogomba, ezért magánban válaszolok neked az iwiw-en keresztül.

    Köszönettel:
    Zsófi :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.