Alter

Ezzel a fogalommal a Mamami honlap ismertetett meg, amikor hordozókendő kötési módokat vadásztam rajta. Egyik menüpontja volt az "Alter nevelés".
Amikor még csak egy gyerekem volt, megrögzött hordozókendő ellenes voltam. No nem azért, mert nem tetszett a dolog, ahogyan a kis babuskák anyucira vagy apucira kötve élvezték a ringatózást, hanem azért mert előítéleteim ezt az alternatív dolgot össze is kötötték más alternatív nevelési módszerekkel, szokásokkal, sőt okkultizmusra való hajlammal is. Maga a kendőkötés már akkor is szimpatikus dolog volt. A hozzá kapcsolódó feltételezett többletek távolítottak el. És valóban. Van olyan anyuka, aki miközben hordozza a babáját, homeopátiát népszerűsít a keresztény közösségben, vagy dulával* szüli a következő porontyot, babahoroszkópot vizsgálgat, Feng Shui alapján rendezi be a gyerekszobát, olyan ásványokból-kövekből fűzött nyakláncot köt a baba nyakába védelméül, ami megfelel a drágakőmágia elveinek... és így tovább. De kipróbálhat-e mindent egy keresztény édesanya, amit a divatos kismama újságok - a világ - felkínálnak neki alternatívaként?
Mikor várandós lettem, rá kellett jönnöm, az összes kismamalap taszít engem. Mindegyik a következő üzenetet küldte felém: törődj csak saját magaddal, éld meg ezt a hatalmas szellemi élményt. Mondhatták volna ezt is: éld meg a benned lévő anyaistennőt - mert ehhez hasonlót még olvastam is eladóságom alatt az ezoterika részleg polcain... És az egésznek olyan újpogány íze volt, mint annak, amikor borostyán kövekből nyakláncot látok kisgyerekeken - nem tudok nem arra gondolni, hogy ezt babonából adják a nyakukra. Természetesen a csecsemők halandósága miatt régen is léteztek óvó amulettek. De könyörgöm, mi keresztények vagyunk. Hintsük be a gyermeket ágyastul szentelt vízzel. Annak ördögűző hatalma megóvja kicsinket. Ezzel szemben az amulettes praktikák épp az ellenkezőjét teszik - mágikus gondolkodásunk miatt meghívják az Ellenfelet.
A lapok mást sem sugároztak, érezd magad jól, élvezd ki a hatalmat, legyél boldog, hogy életet adhatsz. És hogyne lettem volna boldog, hogy nemsokára kezemben tarthatom Isten ajándékait. De nekem koránt sem volt küzdelmektől, lelki gondoktól mentes ez az időszak. Akkor meg miért teszik belém a bűntudatot, hogy nem kapcsoltam ki valamilyen ártalmas hatást? Az igazat megvallva, mindkét várandósságom alatt komoly lelki átalakuláson estem át. Mindkettő traumával kezdődött és később a tanulságokon keresztül segített az érettebb emberré váláshoz. Igazi lelki küzdelmek voltak ezek, melyeket a babáim velem együtt éltek meg. A régi lelkiatyám, akinek meséltem erről, azt mondta, ebben a várakozásban az is benne van, hogy vágyakozunk Isten érintése után. Ez szerintem igaz. Az életadás Isten privilégiuma, ám ő mégis megosztja ezt velünk. Az Élet szent titok. Egy szülés-születés Isten-élménnyé válhat igen könnyen.
Mint a nőknek a családomban, a Nők lapja nekem is nagy kedvencem volt. Jó ritmusú, kellemes újság... lenne, ha nem lenne teletömve ezoterikával. Hiába az a néhány jó cikk, Schäffer Erzsébet és a Lola mesék, az egyre vastagodó ezoterika oldalak, az okkult vagy szinkretista (vagy minkettő) mesterek, pl. Müller Péter, vagy steinerista pszichológusuk Vekerdy**, elveszik a kedvem az olvasástól. Már túl sok az átlapozni való. Helyette én már inkább a Képmást, a Familiát, a Familyt vagy a Biblia és Családot veszem kézbe. Nem lehetne ezekhez hasonló kismama lapot készíteni? Szerintem lenne rá kereslet.
És a legnagyobb baj az, hogy a hozzám hasonló kismamák nem mindig találnak ezeken a lapokon kívül jobb tanácsadót. Szükség van egy jó felfogású gyerekes barátnőre, közösségre, szülőkre... stb. Érdemes meghallgatni őket. Néha ugyan összezavarnak, ám sok nagyon jót, megszívlelendőt is mondhatnak. No és akinek ez nincs? Az támaszkodik a könyvekre, újságokra... amik ártalmas üzenetektől terhesek... Mert szereti ugyan tudni az ember lánya, hogyan fejlődik a méhében kicsi magzata, de amit még mellé kap... hát ember legyen a talpán...!
Mielőtt Huncutka megszületett, felvetődött bennem, hogyan fogok az én állandóan mozgásban lévő Cicukámmal lépést tartani, ha még egy hatalmas, nehéz babakocsit is tolnom kell. Akkor láttam barátnőmet, egy kétgyermekes anyukát, hordozókendőben a kisebbikkel. Megfontoltam a dolgot, és úgy döntöttem, kipróbálom. Nekem kitűnően bevált. Huncutka amíg pirinyó volt és hasfájós, könnyen elaludt és megnyugodott, ha kendőbe burkoltam. Később a csípőszűrés is igazolta, a tartásán nem ront, ha békapózban a hasamon, késöbb a hátamon nyugszik. De ettől még használtam/-lom a babakocsit is. És nem fanatizálom a dolgot. Jónak tartom, de azért nem vetek meg senkit, aki nem próbálja ki. Ajánlani azért ajánlom. De nem vonulok ki Úr napján a pont ugyanakkor tartott Hordozásünnepre... (Egyébként is gyanús, miért pont akkor van...)
Épp elég nehéz dolga van egy mai keresztény anyukának, hogy milyen tanácsokat fogadhat el a jelenlegi palettáról. Erre is érvényes azonban, hogy szükséges a megkülönböztetés. Csak olyan dolgokat emeljünk be, amivel nem hívjuk meg az Ellenfelet, ami hatásos az Isten szeretetének közvetítésében. Persze szerencsénkre szentjeink között sok híres, jó nevelő akadt. Nekem két János szokott a szemem előtt lebegni, amikor gyermekeimre, akár a vér szerintiekre, akár (leendő) tanítványaimra gondolok: Vianney Szent János
és Bosco Szent János. És természetesen legnagyobb példaképünk a Szűzanya. Őt sűrűn lehet kérdezni, és ő biztos, hogy jó tanácsot ad. :-)))
Nekünk is van alternatívánk, ha továbbra is meg akarjuk adni a keresztény neveltetés lehetőségét gyermekeinknek. Ha nem akarjuk, hogy mindenszentek és halottak napja helyett Halloweent ünnepeljen, ha nem akarjuk, hogy a Húsvét egyet jelentsen számára az ajándékot tojó nyuszival, és Télapó hozza neki az ajándékot december 6-án... irassuk keresztény óvodába. Mindentől ez sem mentes, mint annyi más keresztény intézménben, itt is lehetnek gondok (pl. gondolok itt a mandala festegetős dolgokra). Ám az irányultság még így is fontos.
Lehetőségünk van a jót választani. Éljünk vele. Mérlegeljünk, imádkozzunk, különböztessük meg. Krisztus a jóra szabadított fel minket a Megváltással. Van kiút a világ ránkerőszakoló hatásából. Nem könnyű. De miért is volna az? Az élet nem habostorta, s más részein is tapasztaltuk már, hogy érdemes a nehezebb utat választani. Maga kereszténységünk is erről szól. Legalábbis kellene, hogy szóljon.

* A dúlaságról változott a véleményem a poszt megírta után. Erről és bővebben a dúlaságról itt olvashatsz.
** Vekerdyről lásd a következő cikket Templom Katától (Hortus Carmeli): Waldorf iskola

Megjegyzések

  1. Kedves Zsófia!

    Nagyon tetszett, amit írt! Valóban szörnyű ez a sok alternatív humbug, és mindenhonnan ez árad. Komolyan fel kell lépni ellene, mert tényleg mindenhova beférkőzik. Kicsit úgy érzi magát az ember, mintha a New Age lenne az államvallás. Legalábbis mindenhonnan ez árad. A neten is rengeteg az alternatív nevelést, akár a Waldorfot reklámozó anyuka-blog. (Hortus Carmeli waldorfos cikkétől jutottam el ide) Fel kell venni velük a versenyt - akár egy ilyen blog írásával is!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Reina Nicolasa!

    Nagyon szépen köszönöm a megjegyzését, és a bátorítását. Nagyon jól estek! Köszönöm, hogy érdemesnek tart.
    Kicsit, hogy megismerjem, beleolvastam a blogjába. Majd látja a megjegyzésemből... :-)

    Köszönöm.
    Folytassuk tovább a jó munkát! :-)

    Hálával:
    Zsófi :-)

    VálaszTörlés
  3. A keresztény jelző felesleges használata jellemzi a stílusod. Elgondolkodtató tény.

    VálaszTörlés
  4. Kedves barika!

    Köszönöm a megjegyzésed!
    Lennél olyan kedves, és elmondanád bővebben, mit értesz ez alatt? Szeretném tudni, mit takar pontosan ez az építő kritika.

    Hálával:
    Zsófi :-)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Zsófia! 17 éves lány vagyok, nem hiszem, hogy nekem kéne méltónak találni Önt, mindenesetre kérem, tegezzen, hiszen csak 17 éves vagyok! :)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Reina Nicolasa!

    Valahogy sejtettem, hogy te vagy a fiatalabb, de míg nem találtam rá igazolást, nem mertem én felajánlani a tegeződést. :-)Bár egy évtizeddel idősebb vagyok, ha szeretnél, nyugodtan tegezz!
    Ami azt illeti, te pont a fiatalság ítéletének - mint egy éles kardnak - birtokában vagy. A te elismerésed fontos. :-)
    És köszönöm, hogy beléptél rendszeres olvasóim közé, megtisztelsz.

    Zsófi :-)

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm! Nagyon kedves vagy. Azt hiszem, így egyszerűbb. Különben is kaptam már olyan kritikát, hogy neten magázódni felesleges ridegség és úriaskodás.. :D De nem értettem, míg nem ajánlják fel, miért ne magáznék másokat.

    VálaszTörlés
  8. Valahogy én is így vagyok ezzel. :-)
    Miért legyünk rögtön haverságban, ha nem is ismerjük egymást?
    Szerintem nagyobb szükség van ma a szívből jövő tapintatra, s eszközére az udvariasságra, mint eddig. Sok minden pont ennek felhígulásával, mellőzésével tűnt el az emberek tudatából.
    Amúgy volt egy főiskolai tanárom, nyelvi illemet tanított nekünk többek közt. Máig emlékszem bizonyos dolgokra. Pl. arra, hogy a tegeződést az idősebbnek kell felajánlania... :D

    VálaszTörlés
  9. Igen, tudom, ez nem olyan felajánlás volt, hanem olyasmi, hogy "ugyan már engem 17 éveskét nem kell magázni...". Túlságosan is megtisztelve éreztem magam azáltal, hogy magáztál. :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.