Jól esik egy kis eper a léleknek

Nem gasztroblognak szánom ezt a webnaplót. Bár sok szó esik majd továbbra is a főzésről. Mert ez egy fontos területe az életemnek. De nem akarom követni a mai divatirányzatot. Azért beszélek ételről, mert ez az életünk meghatározó eleme. Jézus a mindennapi kenyér színe alá rejtette szentségi testét. Ezzel a tettével az utolsó vacsorán magasabb rangra, sőt szintre emelte a társas étkezést is. A közösen elköltött ebédek részévé válnak személyiségünknek, szépen, csendben. Én egyfajta visszatérésről beszélek egy olyan nőiséghez, amely nem szégyellt "csak" családanyának lenni, és akinek fontos elismerés volt, ha férje dicsérte és szerette a főztjét.
Még magam is sokat tanulok. Hol ezt, hol azt sajátítok el a körülöttem élő asszonyoktól - és férfiaktól is. A lecsót például a férjem tanította meg nekem, ráadásul kétféle módon, mert szülei kétféleképpen készítik. Vannak ételek, amiket közvetlenül vagy közvetve anyósomtól, apósomtól tanultam. Húsleves, bableves, töltött paprika... Vannak olyanok, amelyeket a gyermekkoromból emelek át és mentek meg a saját gyermekeimnek. Nagymamám zsömlegombóca, almáspitéje, édesanyám túrógombóca, a rántott leves, a kiflismann vagy másik változataként: zsömlekoch.
A két családtól másféle étel és ízvilág hagyományozódott rám. De megvan a saját magam ízlése is. Szeretem kipróbálni, és lehetőleg autentikusan elkészíteni más nemzetek eledeleit. Bolognai spagetti, lasagne, tortilla (a spanyol és nem a mexikói), francia hagymaleves...
Az első háromnál van összehasonlítási alapom. 2000-ben, a Világifjúsági Találkozó előtt Pádovában láttak minket vendégül. Egy öreg nénihez, Maria Contranhoz, kerültünk ketten lányok. A néninél olyan finom spagettit, később pedig lasagnét ettem, amilyet azóta se. De ott ettem először fenyőmagot is. Egy másik szálláshelyen, ahol a magyar fiatalok nagyja aludt, veterán katonák, férfiszakácsok láttak vendégül. Speciális - hogyismondjam - nyílt kolbász, oldalas és polenta volt az ebéd. Ebből szégyenszemre alig ettem. Akkor még nem tudtam értékelni a puliszka egyedi ízét.
A tortillát Barcelonában kóstoltam meg. Legutólsó külföldi utamon férjemmel - akkor még barátom - és egy barátnőmmel vettem részt. Egy katalán fiatalembernél, David Alegretnél laktunk, akit a 2001-es Taizé találkozón ismertünk meg. (Természetesen azt egy életre megtanultam, hogy az ember a barátjával és a barátnőjével együtt ne menjen sehová. Vagy az egyikkel, vagy a másikkal...) Ő maga készítette el nekünk ezt az egyszerű de finom ételt. Meglepett, magyar ízlésemhez képest mennyire kevés fűszert használt. Akkor még nem tudtam értékelni az ételek önálló, nem agyonsózott aromáját.
Újabban pedig az erdélyi konyháért vagyok oda. A savanyú vetrecéért meg a puliszkáért. Bizony, nagyon jó tud lenni egy jól elkészített puliszka... És egy olyan ételhez, mint amilyen a savanyú vetrece, nem is szabad mást adni. Tökéletesen kiegészítik egymást. A testes sűrű szaft és a légiesen könnyű ízű kukoricadara...
De hadd emlékezzek meg itt most életem legemlékezetesebb ételéről. Egy epertortáról van itt szó. 4 cm vastag, gyönyörűen magas, és ízletes piskóta, tetején vaniliapudding, rajta hatalmas eperszemek, színtelen tortazselével a tetejére rögzítve. Nem, nem a legszebb volt, ám az íze feledhetetlen. A szeretet íze.
Ezt a tortát két kezével maga a férjem sütötte. Akkor még csak együtt játunk. És én szomorkodtam, mert anyám kijelentette, nem süt nekem azévben epertotrát. Minden születésnapomon az volt odáig. Nem is kívánnék mást helyette... Ez a kedves Ember megszánt, és minden segítség nélkül megsütötte élete első tortáját. Emlékszem, milyen sárga voltam az irígységtől, amiért sokkal magasabb lett a piskótája, mint azok amik addig nekem sikerültek. És arra is, milyen örömöt okozott vele.
Erre emlékezem, mert ma a piacról Bikfic fél kiló, kíváló magyar epret hozott haza. Egyedül nekem, ajándékba - mert gondolt rám. :-)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.