Hanbok vs. kimono - avagy mi él egy nép szívében...

Nagyon sok motiváló visszajelzést kaptam eme szerény kis webnaplóval kapcsolatban. Szeretném, ha tudnátok, mind, akik bíztattatok, hogy nagyon jól esik. Végre van mivel lekötnöm a közlésmániámat... :-))) Így folytatom tovább.


Aki ismer, tudja, életemnek egy egészen hosszú időszakában japán mániás voltam. Ez azt jelentette, hogy érdekeltek a rajzfilmek, képregények, a régi japán kultúra, a gésák, az öltözködés. Mindenféle könyvet, regényt olvastam a témában. Elolvastam vagy 3 önéletrajzi ihletésű könyvet a gésák életéről, meg az elhíresült Egy gésa emlékiratait (Arthur Golden: Memoirs of a Geisha). A legjobb megismerési lehetőséget mégis Liza Dalby könyve a Geisha (magyarul Gésa vagy a Cseresznyevirágok hölgye címeken ismeretes) kínálta. Egy amerikai nőnek lehetősége akadt kipróbálni ezt az életet. Később ő is (Kiharu is, egy másik önéletrajz írója) segédkezett Steven Spielbergnek, hogy vászonra vihessék az Egy gésa emlékiratait. A kimono, mint öltözet, szabályosan elbűvölt. Ennyire egyszerű, de raffináltan bonyolult és művészi öltözéket sehol máshol nem láttam. Mindegyik köntös egy művészi kép...


Különösen élveztem, amikor leírták, mik a szabályok, kiegészítők, milyen mintákat milyen évszakokban hordanak. 
Bár ebben az időben olvastam el Hamvas Béla fordításában a Gendzsi regényét, a régi Han kori kimonó nem tetszett annyira, mint a későbbiek. A tizenkét réteg köntöst egymáson kissé furcsának találtam. A viselője alakja is teljesen más, mint a későbbi egyre csőszerűbbé váló kimono fazonnak.


A régi japán töredéke jobban vonzott, mint a modern japán. Azzal szemben még kritikusabb voltam. Egyszer képregényt akartam rajzolni. A történetem meghasonlott önmagával - nem tudta visszaadni Isten dicsőségét. Ám egy dologra nagyon is rátapintottam. A történetemben angyalok és démonok harcra keltek. A főgonoszok - három nagyhatalmú démon - a Japánt leginkább hatalmában tartó démonok. Romlottság, fanatizmus és megszállottság. Erre tapintottam rá. Meg is csömörlöttem...
Xavéri Szent Ferenc jutott az eszembe, aki a homoszexualitást egyenesen "japán bűnnek" nevezte.
Hiába kedveltem meg Josimoto Banana könyveit, hiába kedveltem még mindig az öltözködést, menekülni kezdtem a japán témáktól. 


De a kelet iránti fogékonyságom egyáltalán nem hagyott alább. Ezt az is bizonyítja, milyen hamar meghódított a Dae Jang Geum sorozat. (Bővebben itt írtam róla.) Az új felismerésem az volt, mennyire rabul ejtenek a koreai ruhák. A férfi öltözékek is tetszettek, akárcsak a japán. De a női öltözet, a hanbok, sokkal inkább megfogott, mint a kimono. 
A hanbok egy mellkast is átkötő, bő szoknya részből és egy alsó "ingen" egy felső kabátból áll. Végtelenül egyszerű. Szépen díszíthető, és nagyon szemérmes. 
Természetesen a kimonot is lehet szemérmesen viselni. Mint ahogy a feleségek, lányok teszik ünnepnap Japánban. Ám más az, ami nálunk erotikus, és más az, ami náluk. Náluk sokkal figyelemfelkeltőbb a ruha alól kivillanó boka, nyakszírt, csukló. Ezeket a hétköznapi kimonoviselők ügyesen takarásban tartják. Míg a mellet általában leszorítják, az obi (kimonohoz tartozó övsál) a csípőt nagyon is hangsúlyozza. A csőszerű obi a csípő fölött ér általában véget, és ez kerül hangsúlyba. Mindezek a kivillanó testrészek, úgy figyeltem meg Koreában is erotikusak. Ám maga a szoknya a csípőt, bokát elrejti, sőt, a kis kabátszerű hanbok a csuklót és nyakat is. A gésák koreai megfelelői, a gisaengek, pont azzal kihívóak, hogy derekukra övsálat tekernek, szoknyájukat föltűzik, hogy látszódjék az alsószoknya, köntösük esetleg átlátszó anyagból van. (Most a kiegészítőkről azért nem beszélek, mert az ekvivalens mind a két esetben. Asszonyok lányok visszafogottan ékszerezik magukat, kevés dísz van a hajukban, míg a gésáknál és giasengeknél pont ellenkezőleg.)
Mint keresztény nő, összehasonlíthatatlanul vonzóbb számomra a hanbok, mely alapvetően szemérmesebb viselet, mint a japán kimono (a kínai öltözékről ne is essék szó...). 
Amikor egyszer egy régi ismerősömmel összefutottam a bevásárlás közben, kiderült, hogy japánokkal van munkaviszonyban, de ismer koreaiakat is. Ő mesélte, a koreai lányok, nők, egyáltalán nem öltözködnek annyira kihívóan, mint a nyugatiak. Poló, nadrág jöhet, de nem túl kivágott egyik sem. Meg is botránkoznak néha a nyugatiak "húsbolti kirakatain".
Íme egy összehasonlítás képekben:


Hanbok és kimono (egyszerűbb fajta)




Udvari viselet (a királyné hanbokja menyasszonyi ékszerekkel van kiegészítve, a kimono pedig császárnői viselet)


Menyasszonyi viselet (mindegyik modern fehérben)




Gisaeng és gésa



A kimono obija



Festményekn ábrázolva
(a hanbokos képet Hyewon koreai festő festette)




A nép lelke a nemzeti öltözetben benne van. Ezért oly gyönyörűséges a magyar népviselet, és ezért olyan különleges a többi. Úgy érzem, a koreai nép lelke valahogy természeténél fogva szemérmesebb, mint a japáné. Te hogy látod, Kedves Olvasóm?

Megjegyzések

  1. Szemet gyönyörködtető képek szép leírással. Nagyon tetszik ez a bejegyzés! Nekem is volt egy japános korszakom, manapság nagy divat lett. Bár sajnos ami átjön divatként, az a visual-kei, azok az extrém lányos fiúénekesek: http://userserve-ak.last.fm/serve/_/3680/Ayabie.jpg

    Az animéket is szeretem, van 1-2 elgondolkodtató és művészi alkotás közöttük, pl. a Haibane renmei, ami a lét kérdéseit feszegeti. Katolikusként és idősebbként újra kéne néznem, régóta tervezem. Leírása: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.72

    Az Egy gésa emlékiratait nagyon szeretem filmben és könyvben is. A film olyan, mint egy gyönyörű képes album.

    VálaszTörlés
  2. A japán lélek keresztény szemmel... Nagy nagy lelkesedéssel tudom ajánlani a következőket:

    Nemeshegyi Péter, jezsuita szerzetes és professzor előadása a főiskolámon:

    http://www.youtube.com/watch?v=WjP9w-NoSHI

    Illetve Dobosy Antal, a magyarországi zen-buddhizmus egyik úttörő alakjának előadása a Zen-ről, ugyan itt:

    http://www.youtube.com/watch?v=ig9NUtbEXYM

    Tisztelettel,
    Pájer Csaba
    (Aki mellesleg japán szakirányos a Tank Kapuja Buddhista Főiskolán... ;-) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nemeshegyi professzor! :D Tanárom volt nekem is a főiskolán. :) Nekem más tantárgyakat tanított, pl. Szentháromságtant. Emlékszem, japánul voltak a jegyzetei. :D Egy lapon elfértek.

      Igyekszem a videót megnézni.

      (Persze ebből a régi bejegyzésből - a tematikája miatt is - kimaradtak a japán szentek, pl. Szent Grácia.)

      Törlés
    2. Hát, kedves emlékeket ébresztett bennem a videó. Nagyon hasonló előadást tartott nekünk, amikor más világvallásokról tanultunk. :-)

      (Amit a Kodály-módszerről mondott, azt egy élménnyel is alá tudom támasztani. Zenei általánosba jártam, ahol mi is használtuk. És valóban volt, hogy japán vendégeink is voltak, akik ezt figyelték meg.)

      Ha tudom, igyekszem a másik videót is megnézni. De ígérni nem sokat tudok. Kevés az időm. :(

      Törlés
    3. Megnéztem a másik videót is.
      Érdekes volt. Vetett fel bennem kérdést.
      Emésztem még a hallottakat.

      Törlés
    4. Ha gondolod, kérdezz majd nyugodtan. Ha tudok, válaszolok. :-)

      Pájer Csaba

      Törlés
  3. Én először néhány évvel ezelőtt találkoztam vele, még jóval azelőtt, hogy komolyabban elmélyültem volna a buddhizmusban, de még javában azon korszakomban, mikor igen csak lenézően kezeltem a kereszténységet. Nemeshegyi professzor úr előadása azonban mély tiszteletet keltett bennem, s személye rádöbbentett, hogy mekkora hibát követek el, ha általánosítok. Úgy vélem, Ő azon kevesek egyike, aki híven tükrözi a kereszténység igazi mivoltát, s példaként állhat az életben mindannyiunk számára. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Ő valóban hiteles személyiség. Átsüt rajta a mély Istennel való kapcsolat. És az ebből fakadó emberszeretet.
      Neki köszönhetek egy-két nagy rácsodálkozást is a hit lényegi dolgaira.

      Törlés
  4. Gondolom egyéni szoc. probléma, hogy a japán kultúra nagy rajongójaként nem tetszik nekem az a megjegyzés, hogy a homoszexualitás japán bűn. Az ókori görögöknél pl. csak az számított igazi férfinak, akinek az első szexuális kapcsolata férfival volt, és más korszakokban ugyanúgy előfordult a homoszexualitás. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szerintem helyes dolog, csak szerintem nem szép a japánokra aggatni, mintha ők találták volna ki, vagy ők lennének a bűn forrása.

    Én nem menekülök a japán kultúrától, mert ilyen gazdag esztétikával rendelkező kultúrát még soha nem láttam. Annyi mindent művészi szintre fejlesztenek. A teaszertartást (chado), a virágok elrendezését (ikebana), az írást (kalligráfia), az origami is külön művészet, ami nálunk csak gyerekes szórakozás. Sőt, a söprögetést is művészi mozgással végzik, ahogy az étel elrendezése is felér egy műalkotással. Végül pedig a kedvencem: a kimonó. Nem igazán értek egyet azzal, hogy a kimonó kevésbé lenne szemérmes, mint a hanbok. A kimonó csőformájával nem emeli ki se a mellet, se a csípőt, se a feneket, semmit. (A kimonóval egyébként nem szorítják le a mellet, csupán az öv teteje takarja el, minden nyomás nélkül.) Manapság azt is csinálják a japán nők, hogy a hadadzsuban (alsóruha) köré a derék tájékán törölközőt tekernek körbe, ami felszívja az izzadságot, és a kimonónak is szebb tartást ad, így kevésbé gyűrődik. Ezzel a "törölköző csomagolással" még inkább cső alakja lesz a testnek. A gallérnak szigorú szabályai vannak. Sajnos sok olyan képet látni a neten, ahol nem tudják helyesen felvenni, és nagy dekoltázst hagynak. A hajadonoknak olyan szorosra kell húzni, ahogy csak tudják, és a férjes asszonyoknak is csak a torkuk alatt lévő kis gödröcskéig lehet nyitva. Ez sokkal szorosabb, mint a mai európai ruhák 90%-a.
    Sőt, ha már a magyar népviseletet is említetted, elbújhat szemérmességben mind a hanbok, mind a kimonó mögött. Sokkal többet enged látni a kézből és lábból, mint az említett két távol-keleti viselet.
    http://www.vadrozsa.de/gfx/fotos/0002.jpg

    Egyébként a "gésa" képedhez egy maikót szúrtál be. Egy gésa így néz ki:
    http://farm8.staticflickr.com/7090/7286705934_46e345ed73_z.jpg
    És pont hogy a gésáknak nem lehetett túldíszített a frizurájuk ellentétben azzal, amit írtál. Csak egy fésű, esetleg egy egyszerű fémből, vagy teknőspáncélból készült hajtű lehetett a hajában.
    A maikók (akinek a képét kitetted) frizurája sem az ékszerektől volt díszes, vagy legalább is nem a mi értelmünkben vett ékszerektől. Ők virágokkal díszítették a hajukat, és ennek is évszakonként szigorú szabályai voltak.
    A prostituáltak (júdzsók) díszíthették mértéktelenül a hajukat.
    Egyébként itt egy cikk, amit pont ezzel kapcsolatban (is) írtam:
    http://www.hotdog.hu/japaninfo/tevhitek/gesak-vagy-prostitualtak


    Végül pedig a koreaiakról való véleményem. Manapság sokkal közelebb áll a koreai lányok öltözködése az amerikaiakéhoz, mint a japánoknak. Nem kell hozzá messzire menni, elég megnézni a zeneipart, hogy mire van igényük az embereknek.
    Íme két példa a mai koreai pop zeneiparból:
    http://www.youtube.com/watch?v=Pj3q0ZChgFE
    http://www.youtube.com/watch?v=n8I8QGFA1oM

    Íme két példa a japán pop zeneiparból:
    http://www.youtube.com/watch?v=rXK-VwuyH0M
    http://www.youtube.com/watch?v=SA2u9VKXgvM
    (Bár ebben a videóban eléggé amerikai stílusú az öltözködésük, nézzétek meg a mozgásukat! Egyáltalán nem szexi, inkább cuki)

    A koreai pop zeneiparban Pussycat Dolls hasonmásokat találunk minden sarkon, és sok esetben nem is koreaiul, hanem angolul, vagy félig angolul énekelnek. (Már ha énekelnek, és nem géphangjuk van.)
    A japánok sokkal visszafogottabbak szerintem.

    Amúgy meg a japán divatról írtam egy cikket, ami az amerikai divattal hasonlítja össze:
    http://www.hotdog.hu/japaninfo/erdekessegek/japan-divat-szexi-nem-szexi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Viki!

      Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat.
      Ahogyan beszélsz a japán kultúráról, régi önmagamat juttatja eszembe. :-)
      Sajnos, nekem igen megcsömörlött gyomrom van ehhez, így már nem tudom annyira szépnek látni, mint annak idején. De mai napig nagyon szeretem az esztétikát, amit említettél.
      Sajnos az idő múlásával bár változott némileg a véleményem ezután a bejegyzés után, nem éreztem rá késztetést, hogy erről bejegyzést írjak. Sajnálom, ha megbántottalak vele.

      Amit Xavéri Szent Ferenc kapcsán írtam, azt szeretném bővebben kifejteni. Természetesen nem a japánok találták fel a homoszexualitást, és valóban tévedés lenne azt állítani, hogy egyedül rájuk jellemző. Annak idején ez a jezsuita szerzetes Indián keresztül, és így jutott el Japánba. Reflektálása arra vonatkozott, hogy az egész missziós körútja során nem találkozott olyan néppel, amelynek körében ennyire elterjedt jelenség lett volna a homoszexualitás. Ez a középkorban történt, a 16. században.
      Ami miatt megjegyeztem ezt az az volt, amilyen módon ez mai napig megnyilvánul a kultúrális - szubkultúrális szinten.
      Természetesen abban igazat adok, hogy kissé egyoldalú a dolog. Hiszen Japánban az elkötelezett hitélet is - például kereszténység szempontjából - igencsak becsülendő.

      Ami az öltözködést illeti, abban vitatkoznék, hogy a csípőt nem emeli ki. Az obi látványában pont a csípő vonalánál vágja el a testet, ezzel pedig valóban hangsúlyt ad neki. Ennek belátásához szerintem elég érteni az öltözködés szabályihoz. Amit írtál a gallérról, arról én is ugyanezt tudtam.
      Ami a gésa-maikó kép betűzését illeti, én úgy tudtam, a geisha sokszor inkább általánosan összefogó név a maikókra és geikókra, bár az utóbbit természetesen inkább említik gésának. Emitatt merészeltem teljesen tudatosan maiko képet betűzni. Köszönöm, hogy linkeltél egy másik képet is, amely szélesebb körűvé teszi a bepillantást.
      Azzal természetesen magam is tisztában vagyok, hogy mi a különbség gésa és yujo, azaz örömlány között. És tudom, hogy maguk a gésák szórakoztatóipari munkások, és nem természetbeni juttatások űzérei. Ahogy az öltözködés és díszítésbeli különbözőségeket is, ahogy azt említetted.
      A magyar népviseletről nem mondtam véleményt, se pro, se kontra szemérmesség tekintetében. ;-)És most nincs is kedvem erről értekezni.

      Minden esetre nagyra értékelem, hogy elmondtad a véleményed! És ezzel más oldalról is megvilágítottad a témát.

      Törlés
  5. Köszönöm a válaszodat.
    Hát, mindketten máshogy látjuk, dehát nem muszáj mindenkinek ugyanazt szeretni. :)
    A kimonót csak férfi reakciók alapján gondolom szemérmesnek, mert eddig mindig csak azt hallottam férfiaktól, hogy azért nem szeretik a kimonót, mert nem mutatja az alakom, és mindent takar.
    Sokszor szoktam ugyanis kimonót hordani, és hát igen, az öv miatt nem látszik a mell, az egész láb takarásban van, és a kimonó csőalakja miatt nem igazán hangsúlyos a csípő sem. Legalábbis szerintem. Az, hogy az öv alja ott ér véget szerintem azért nem hangsúlyoz, mert alatta pont ott vagy körbebugyolálva törölközővel, ráadásul ott kell visszahajtani a kimonófelesleget is (ami miatt úgy néz ki, mintha két részből állna a kimonó), így ott sokkal vastagabb vagy, mint valójában. Szerintem ez a vastag derék egyáltalán nem vonzó a férfiaknak.
    http://ktkoubou.ja.shopserve.jp/pic-labo/yamaoto2.jpg
    Egyszerűen nem tudod olyan szorosra húzni az övet, hogy beljebb legyen, mint a csípőd vonala, ellentétben a régi európai fűzős ruhákkal, amik kiemelték a női derekat.
    Sőt, a maikók esetében még többet takar az öv. Egy magyar lány, aki kint volt, volt olyan szerencsés, és maikónak beöltözhetett többször is, azt mondta olyan érzés, mintha az ember szó szerint meg lenne kötözve:
    http://pds.exblog.jp/pds/1/200907/26/05/e0118405_23351232.jpg

    Persze vannak hamis kimonók, amik európai igényekre lettek alakítva. Ezeket nagyon nem szeretem.
    http://www.k-dress.com/images/long_dress/satin_black_2.jpg

    A gésa szó a geio szó szinonimája. A különbség a használatban van. A geiko szó csak Kiotóban használatos, míg az ország többi részében a gésát használják. A maiko mindenhol egységesen maiko.
    A modern Japán egyébként engem sem nyűgözött le annyira, inkább a régi korok művészetét szeretem. A régi építészetet, a hagyományos viseletet, a tusképeket, kalligráfiát, tradicionális zenét, és a többit. Egyébként a koreai kultúra is nagyon érdekes, és tényleg szépek a hanbokok is, de a japán nyelvet jobban szeretem, így értelemszerűen a japán kultúrába ástam bele magam.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mércékről, szerelemről és szeretetről 2. - A szerelem természetrajza

Megismerkedni egy másik személyiséggel 2.

Önkielégítésről keresztény lányoknak 3. - Fegyvertár a küzdelemhez