Élettanulmányok

Mindenből lehet tanulni, ha az ember hozzáállása olyan, hogy tanulni akar belőle. Nem véletlenül írja a Biblia: "Isten mindent a javára munkál az Istent szeretőknek." (Vö. Róm8,28)
Az harmadik munkahelyem, a könyvesbolt, például rendkívül sokat tanított nekem csoportdinamikáról, főnök-beosztott viszonyról, intrikákról és pletykálkodásról, hogy mennyire érdemes kiadnia az embernek saját magát munkatársai előtt és persze emberismeretet. Én a hibáimból tanultam. Főleg. Meg másokéiból is... néha...
Sajnos rendre megtaláltam azokat az illetőket, akiket nem kellett volna, de szerencsére azért ráakadtam rendes emberekre is. És igen, lett egy-két barátom. De mennyire félre lehet ismerni embereket.
Az egyik fájó tapasztalatom az, hogy figyelni kell nem csak arra, hogy ki mit mond, hanem főként hogy milyen az élete és miket tesz. Volt egy kolleganőm. Idősebb nálam. Intellektuálisnak és érdekesnek tűnt. És szerettem volna, ha barátkozik velem. Görög katolikus volt, de mellette kártyát vetett. Ellentmondásos személy volt. A család és a családi örökség fontosságát fejtegette, de már a második férjével volt együtt... Magát mindig csillogónak állította be, engem meg tanítgatott, néha le is hordott, és kaptam már tőle egy-két lélekbe lépő mondatot. És én mint a kiskutya futottam utána. Úgy kellett nekem.
Egyszer kijelentette, hogy mivel visszahallotta azt, hogy panaszkodtam rá, ezért nem lehetek a barátja. Olyan árnyaltan fogalmazott néha, hogy nem értettem meg, csak később, mennyiszer vádolt kétszínűséggel. És én azt hittem, tragédia, hogy elvesztettem a barátsága lehetőségét.
Mennyivel később kellett rájönnöm, a talmi, az álcsillogás után kaptam, és mennyi szenvedést spóroltam volna meg magamnak.
Vagy emlékszem egy epizódra a főnökömmel. Engem bonyolultnak és körülményesnek tartottak. Miért? Mert szerettem változatosan beszélni. Igen, némileg büszke is voltam arra, hogy nagy a szókincsem. De leginkább azt, hogy így szinesíthetem a hétköznapi kommunikációt. No, egy legújabb szlenggel beszélő közösségben, ahol a női főnökség is szívesen beszélt úgy mintha neki is lenne töke, ami tele van, ez sajna nem számított jópontnak. Egyszer bementem a főnökömnek szólni, hogy elkészültem a munkával, amit rámbízott. Nagyjából a következő párbeszéd zaljott le:
- A. (természetesen becenév, és tegeződés...), kérlek gyere, szemrevételezd amit műveltem.
Válasz.
- Jó, megnézem. - és a "megnézem" hangsúlyosan megnyomva. Jelezvén: ezt mondd, ne vágj fel! Mai napig nem látom be, miért jó tőmondatokban beszélni. Főleg az irodalom tőszomszédságában. A kultúrát árusítani sajnos nem garancia a kultúrált beszédre... sem...
Ez volt az élet iskolája nekem, abból is a munkahely tantárgy.
De most egy másfajta tanulmányról szeretnék beszélni.
Ma egész nap egy személy járt a fejemben. Ő R.G., a gimnáziumi rajztanárom. Ő a nagybetűs életre akart tanítani.
Nem volt keresztény. Ha jól tudom, kommunista felfogása volt. Legalábbis a MIÉP-et ki nem állhatta. A Magyar Hazugság és Döghalál Pártjának hívta.
Ő mondta: "A rajzóra nem rajzóra." És valóban. Sokszor beszélgettünk rajzórákon az élet dolgairól. Mesét olvasott nekünk, filmet is néztünk. Igyekezett formálni a gondolkodásunkat (nem elsősorban a véleményünket). Azt is mondta, mindent el kell olvasni, akkor fejlődik az ízlésünk. Na, ebben nem egyezik a véleményünk. Ezt mai napig nagyon károsnak tartom. Mert az olvasmányok nagyon is befolyásolják a lelki előmenetelünket. Ezért igenis meg kell válogatni, mit olvasunk el. Pl. egy keresztény tinilány elolvashatja stikában az édesanyja szerelmes-csöpögős regényét (ahogy én is... és most pirulok miatta), de attól nem lesz ugyan több, hacsak némi fals szexuális felvilágosítással nem. Ez pedig valljuk be, nem építő jellegű...
Azt is ő mondta: "Én olyan vagyok, mint a szigorú édesapátok". És ez is valóban így volt. A többiek nem is kedvelték emiatt túlzottan. Én azonban nagyon. Nekem pont szükségem volt egy apa figurára. És valóban nagyon szigorú volt velem. Mert kaptam ám tőle lelki pofonokat. Nem is egyet.
Amikor olvastam Tracy Hogg: A suttogó titkai c. babanevelési könyvét, abban volt benne, hogy igenis nekünk kell a gyermekeinknek határokat szabni, szembesíteni, és csalódást okozni vele. Nekünk kell keménynek lenni, mert ha nem akkor tanulja meg a gyerek, amíg a szülői házban van, és nem tőlünk, akik ezt is szeretettel tesszük, később sokkal nagyobbat sérül amikor kilép a nagybetűs életbe.
Hát ugyanezt tette velem a tanárom is. Hihetetlen pedagógiai érzékkel.
Fantasztikus táborokat szervezett. És a reggelit és a vacsorát ő főzte. Még ma is a számban érzem azokat az ízeket: sajtos zsemle, morzsás karfiol, tócsni... mind fejedelmien finom étek. (A legelsőt és a legutolsót meg is tanultam tőle, és szoktam is készíteni...)
Az utolsó évben ajándékot csináltunk neki, mind aki végzős volt. Egy agyag sakktáblát, és a figurákat mind egyes emberek mintázták olyan alakúra, ami személyesen eszébe juttatja őket R.G.-nek. Az enyém egy macska volt - az egyik ló... De közben a nagy munkában nem mosogattunk el. Mentünk, hogy átadjuk neki a nagyszerű ajándékot. Ám ő dühösen visszautasította. - Én már megkaptam az ajándékomat. A mosogatást. - mert ő csinálta meg helyettünk...
Emlékszem, egyszer maradt vacsoráról némi kőrözött - vagy afféle. Ültünk néhányan a konyhában és beszélgettünk. Megjelent és azt kérdezte, nem kérünk-e esetleg belőle. Megörültem, vettem elő. De ő ezt próbatételnek szánta. Azt mondta nekem: - Zsófka (mert így hívott, és azóta talán csak még egy valaki), ha igazán keresztény lennél, most körbeszaladtál volna az egész táborban és megkérdeztél volna mindenkit, kér-e.
Piszok rosszul esett nekem ez a lélekbe taposás. Fél évig szenvedtem is tőle, mint a kutya. De aztán megértettem. Igaza volt. És az elevenemen talált el. Nagyon önző voltam és egocentrikus (ma talán már kevésbbé :-) ). És ezzel akarta ezt tudtomra adni. Nincs összhangban a beszéd és a tett - jelezte. Hát persze, hogy megbocsátottam neki!
És aztán meglátogattam az iskolában. Akkor már a Dekor Suliba jártam. Egy órára érkeztem. Volt már máskor is, a mi óráinkon is, hogy egy öregdiákja bejött, és mielőttünk beszélt róla. No, most rólam mondott valamit az akkori fiataljainak:
- A Zsófka haragudott rám, és mégis félretette a megbántottságát és ide jött békét kötni. - vagy valami ehhez hasonlót. És annyira, de annyira jól esett, hogy szavak nélkül is tudja, mi a helyzet. Igen, lélekben egy kicsit az apám volt ez az ember. És Isten megadta, hogy egyszer fel tudjam őt vidítani, és új lendületet tudjak adni neki a továbbtanításhoz. Borzasztóan elkeseredett, mert nem tudta, hogyan és mit tud tanítani az új generációnak. Én pedig elmeséltem neki a cirkuszi oroszlán történetét, amit egyszer Nagymaroson hallottam Jelenits atyától. Megvette az oroszlánt az állatkert. Addig semmire sem volt jó a cirkuszban. eltelt több év. Egyik nap az oroszlán elkezdte csinálni azokat a mutatványokat, amiket régen tanult. Semmi sem vész el. A szívbe ültetett tanítás-mag kibújik egyszer. Ez az én reményem is.
Köszönöm, Uram, hogy ilyen tanárom lehetett!
Néha az az érzésem, a mi Istenünk is egy ilyen tanár, csak végtelenül jobb. Mert Ő a valódi nagybetűs Életre nevel. :-)
Ma egész nap rá gondoltam. Talán holnap fel is hívom! :-)

Megjegyzések

  1. Jó,hogy leírtad ezeket. Én kettőnkön gondolkodtam a minap. Azt érzem,hogy a mindennapok bajai,a kis problémáim annyira lefoglalnak,hogy sok embertől eltávolodtam.Ezt nem feltétlenül érzelmileg értem,hanem fizikailag.Nem találkozunk vagy csak nagyon keveset ill.ritkán. Rólad az jutott eszembe,hogy mennyiszer kerestél,én mennyiszer megígértem,hogy elmegyek és aztán nem. Persze mindig volt valami,de amikor nem? Hát ez az. Sokszor jutsz eszembe,és mindig szeretettel gondolok rád. Tudd,hogy bár ilyen hanyag voltam veled,ha baj van,számíthatsz rám!És minden hibáddal együtt kedvellek. :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm!
    Meghatott. ;_;
    Az ilyeneket annyira jó tudni. :-)
    Én is szokatm rád gondolni, sok-sok szeretettel.:-)))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elöljáróban - Párkapcsolat, szerelem, társkeresés - keresztényként

Hivatás- és méltóságtudatos öltözködés, smink 1. - Keresztény lányok, nők és a világi divat

Intimitás a keresztény kapcsolatban 6. - Eszközök a tisztaság megőrzéséhez